Hírek‎ > ‎

2010.03.14. - Régi rítusú mise március 22-én - hirdetés

Talmácsi József, 2010. márc. 4. 10:50   [ 2010. szept. 16. 12:29 frissítve ]
Aki hisz énbennem, mint az Írás mondja, élő víz folyói fakadnak majd belőle.” (Jn 7,38)

Feketevasárnap utáni hétfőn

2010. március 22-én 18.30 órakor

énekes-orgonás nagymise

lesz

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban.

Orgonál: Terenyei László kántor      

Hirdetés:    Hírös Naptár

                      Hírporta

Énekrend:

Bevonulás:

                  ÉE 80



Introitus:

ÉE 541



Kyrie:                         

ÉE 414

 

Graduale:

ÉE 688



Traktus:                      

GH 626

 

Felajánlási ének:       

ÉE 80, 65

 

Sanctus:

ÉE 446


Úrfölmutatásra: 

ÉE 161

 

Agnus:

ÉE 460


Communio:                 

ÉE 540



Áldozás:

ÉE 83

 
 Kimenetre:                                    
      ÉE 82

Miseordinárium: Missa mundi



Feketevasárnap utáni hétfő miséje


Introitus (Zsolt 55,2)
Könyörülj rajtam, Uram, mert taposnak rajtam az emberek: egész nap bántanak, gyötörnek engem. (Zsolt 55,3) Ellenségeim egész nap taposnak: be sokan vannak, kik ellenem harcolnak. Könyörülj...



Könyörgés
S
zenteld meg, kérünk, Urunk, böjtölésünket, és ajándékozz nekünk kegyesen minden bűneinkért bocsánatot. A mi Urunk. 


Szentlecke Jónás prófétától (Jón 3,1-10)

Ama napokban: Ismét szólott az Úr Jónáshoz, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagyvárosba, és hirdesd ott a szózatot, melyet majd mondok neked. Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szavai szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy város volt. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: Még negyven nap, és Ninive elpusztul! Ninive lakói hittek az Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: „A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg ki-ki gonosz útjáról és az istentelenségből, mely kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el.” Mikor látta az Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megkönyörült népén az Úr, a mi Istenünk.


Graduale
(Zsolt 53,4,3)

Isten, hallgasd meg imádságomat: fogadd füledbe szájam beszédeit. Isten, szabadíts meg engem nevedben, hatalmaddal szolgáltass igazságot nekem.


Traktus
(Zsolt 102,10)

Uram, ne bűneink szerint cselekedj vélünk, és ne gonoszságaink szerint fizess nekünk! Ne emlékezzél régi gonoszságainkra, siessen elénk a te irgalmasságod, mert igen szegényekké lettünk. Segíts meg minket, mi szabadító Istenünk, és a te neved dicsőségéért szabadíts meg minket, légy kegyelmes a mi bűneinknek a te nevedért.


Evangélium
(Jn 7,32-39)

Az időben: A papi fejedelmek és farizeusok poroszlókat küldének, hogy megfogják Jézust. Mondá tehát nekik Jézus: Még kevés ideig vagyok veletek és ahhoz megyek, aki engem küldött. Keresni fogtok majd, de nem találtok; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda. Mondák azért a zsidók egymás közt: Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a pogány világba menni és a pogányokat tanítani? Micsoda beszéd ez, melyet mondott? Keresni fogtok engem, de nem találtok és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek? Az ünnep utolsó nagy napján pedig megálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék. Aki hisz énbennem, mint az Írás mondja, élő víz folyói fakadnak majd belőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az őbenne hívők.


Offertórium
(Zsolt 6,5)

Fordulj felém, Uram, és szabadítsd meg lelkemet: ments meg engem irgalmadban.


Secreta

Engedd, Urunk Istenünk, hogy ez az üdvöt szerző adomány minket bűneinktől is megtisztítson és Felségedet is kiengesztelje. A mi Urunk.


Communio
(Zsolt 23,10)

A Seregek Ura maga a dicsőség Királya.


Postcommunio

Kérünk, Urunk, hogy a Szentségedben való üdvösségszerző részesedés megtisztulást és gyógyulást nyújtson nekünk. A mi Urunk.


Oratio super populum

Könyörögjünk. Alázzátok meg fejeteket Isten előtt. Adj népednek, kérünk, Urunk, testi és lelki üdvösséget, hogy jócselekedetek után törekedve kiérdemelje védelmed mindenkori oltalmát. A mi Urunk.


A szentmise magyarázata (Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp. 1936.)

Stációtemplom: Szt. Krizogonusz temploma

Már az introitusban csatlakozunk a szenvedő Úrhoz. Mi és ő egyek vagyunk, együtt alkotjuk a misztikus Krisztust. Mind a három ének Krisztus panasza. Ez a jelentős a mi belekapcsolódásunkra nézve: engedjük, hogy Krisztus szenvedjen, panaszkodjék, haljon meg, de támadjon is föl bennünk. Ez a húsvét liturgikus megülése. "Általa, vele és benne" üljük meg a szenvedést és a feltámadást. "Taposnak rajtam az emberek" (intr.): ez igen erős és szemléletes kifejezés: Krisztus az isteni szőlő a szenvedés sajtójában, belőle folyik az üdvösség itala. Hagyjuk, hogy vele együtt minket is sajtoljanak! Hasonlítsuk össze a bevezetéssel a befejezést: milyen nagy itt az ellentét: "A Seregek Ura maga a dicsőség Királya." (comm.) Ez a kereszténység nagy törvénye: a szenvedésen át a dicsőséghez! A szentleckében Jónás Krisztusnak az előképe: halálra adja magát, hogy megmentse utastársait. Típusa Krisztus háromnapos síri nyugalmának és föltámadásának. A két olvasmány kiegészíti egymást: a pogány niniveiek Jónás prédikációjára bűnbánatot tartottak, a zsidók azonban megátalkodtak és meg akarják ölni Krisztust. Ezért Krisztus csakugyan elmegy a pogányokhoz, amint azt a zsidók gyanítják (evang.) és meghívja őket. A hitújoncok, akik itt állnak, a pogány világból valók, hasonlóak a niniveiekhez; Krisztus "hozzájuk ment és tanította őket". Ezek, a szomjúhozók, követik a hívó szót, "élő vizet isznak" (keresztség), és "veszik a Szentlelket" (a keresztelendők a bérmálásban, a hívők pedig az Eucharisztiában). A niniveiek megtérésük által megérdemlik az "Isten népe" nevet, Izrael pedig megátalkodottsága miatt elveszti minden előjogát, és megszűnik "az Isten népe" lenni. Jónásnak és a bűnbánó niniveieknek képét gyakran látni a katakombákban és a régi egyház szarkofágjain. A niniveiek előképei a keresztény bűnbánó böjtölésnek. Mint bűnbánó niniveiek járulunk a szent áldozathoz, ezt a bűnbánó lelkünket visszük fölajánláskor az oltárhoz (ezért van ez a 6. bűnbánati zsoltárból). A communio elvezet a célhoz: megmutatja nekünk "a dicsőség Királyát" föltámadásában és újra való eljövetelében.


Jónás története, ókeresztény szarkofág. IV. század

"élő víz folyói"