Hírek‎ > ‎

2010.05.01. - Klasszikus római rítusú szentmise 2010. május 10-én - hirdetés

Talmácsi József, 2010. máj. 1. 7:18   [ 2010. máj. 16. 11:58 frissítve ]
"Megkötötte vele az Úr a béke szövetségét." (Sír 45,30)

2010. május 10-én (hétfőn) 18.30 órakor

énekes nagymise

lesz

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban.

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el. 

      Misefüzet

        HIRDETÉS:        Hírös Naptár

                                Hírporta

Szent Antoninus (Antal) domonkos, firenzei érsek (1389-1459)


Püspök hitvallók miséje /Statuit/


Introitus (Sír 45,30)
Megkötötte vele az Úr a béke szövetségét, hogy ő lesz fejedelme, hogy őt és ivadékait illesse a főpapi méltóság mindörökre. Alleluja, alleluja. (Zsolt 131,1) Emlékezzél meg, Uram, Dávidról és minden gyötrődéséről. Dicsőség...


Könyörgés
Szent Antal hitvallód és püspököd érdemei segítsenek, Urunk, minket: és amint benne Téged csodálatosnak hirdetünk, úgy dicsekedhessünk azzal is, hogy hozzánk irgalmas voltál.
A mi Urunk. 


Szentlecke a Bölcsesség könyvéből (Sír 44,16-27; 45,3-20)

Íme a főpap, ki életének napjaiban tetszett az Istennek, és igaz volt, s a harag idején engesztelésül szolgált. Nem akadt hozzá hasonló, ki úgy megtartotta a Fölséges törvényét. Ezért az Úr megesküdött neki, hogy népe atyjává teszi. Minden nemzetek áldását neki adta, és szövetségét fején megerősítette. Elismerte őt áldásai által és megőrizte számára irgalmasságát, és kegyelmet talált az Úr szemében. Megdicsőítette őt királyok színe előtt és neki adta a dicsőség koronáját. Örök törvényt állapított meg javára, s neki adta a főpapságot és dicsőséggel boldogította. Hogy papi szolgálatot teljesítsen és dicséretet mondjon az ő nevében, és méltó tömjént mutasson be neki kellemes illatú áldozatul.


Alleluja (Zsolt 109,4)

Alleluja, alleluja. Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint. Alleluja.
Ez az a pap, kit megkoronázott az Úr. Alleluja.


Evangélium (Mt 25,14-23)

Az időben: Mondá Jézus tanítványainak e példabeszédet: Egy idegenbe menendő ember előhívá szolgáit és átadá nekik vagyonát. És egyiknek adott öt talentumot, másiknak kettőt, harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a maga tehetsége szerint, és azonnal elutazék. Elmenvén pedig, aki öt talentumot kapott, dolgozék vele és más ötöt nyere. Hasonlóképpen az is, ki kettőt kapott, más kettőt szerze. Aki pedig egyet kapott, elmenvén, földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgák ura, és számadást tarta velük. És előjövén az, aki öt talentumot kapott vala, másik öt talentumot hoza, mondván: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme másik ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Jól van, derék és hű szolgám; mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljöve pedig az is, ki két talentumot kapott és mondá: Uram, két talentumot adtál nekem, íme más kettőt nyertem. Mondá neki ura: Jól van, derék és hű szolgám; mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe.


Offertorium (Zsolt 88,21-22)
Megtaláltam Dávidot, a szolgámat, felkentem őt szent olajommal; és kezem lesz a segítsége, karom az ő erőssége. Alleluja.


Secreta

Szentjeid, kérünk, Urunk, örvendeztessenek meg minket mindenütt, hogy érdemeiket ünnepelve oltalmukat érezhessük . A mi Urunk.


Communio
(Lk 12,42)

Hű és okos sáfár, kit az Úr háznépe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték szerint a maga idejében. Alleluja.


Postcommunio

Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy a vett adományokért hálát adva, Szent Antal hitvallód és püspököd közbenjárására még nagyobb jótéteményeket nyerhessünk. A mi Urunk.


A szentmise magyarázata (Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp. 1936.)

A püspök az Egyház isteni életfolyamainak, az Isten igéjének és a szentségeknek hűséges "sáfára"; benne fejtőzik ki teljességében Krisztus főpapsága. A pap az oltárnál az ő helyettese és jelképe. Ma tehát ezt a három személyt hasonlítjuk össze: a napi szentet, Krisztust és az oltárnál álló papot. A mise szövege a pap cselekvényeiben és mozdulataiban újra és újra a szentet és őbenne az isteni Főpapot látja. Amikor a pap az oltárhoz megy, ő a mi püspökünk. Az Egyház az ő kegyelmi kiválasztását magasztalja: "Megkötötte vele az Úr a béke szövetségét", vagyis rábízta az Egyház kincseit, fejedelem ő az Isten-országában, és örök pap (introitus). Ezután a 131. zsoltárt énekeljük: Dávid megesküszik arra, hogy házat épít Istennek, Isten pedig esküvel ígéri, hogy királyi trónja örökké fog állni. Dávid itt a mi szent püspökünket jelenti, aki hűségesen gondját viselte egyházának, s ezért jutalmat és kegyelmet kap az Egyház számára. A szentlecke újra a szent püspök kegyelmi kiválasztását magasztalja. "
Íme (előttetek áll a miséző személyében) a főpap (a napi szent, de egyszersmind Krisztus is), ki életének napjaiban tetszett az Istennek", megváltást hozott és közvetített számunkra. Lelkes szavakkal ünnepli felmagasztaltatását: Neki adta át a dicsőség koronáját, örök szövetséget kötött vele... Az ő papja kellett hogy legyen, "dicséretet mondjon az ő nevében, és méltó tömjént mutasson be neki kellemes illatú áldozatul." Az evangéliumban az isteni Főpap áll előttünk, aki be akarja mutatni "Melkizedek rendje szerint" az áldozatot. Ismét igen jellemző régi miséink misztériumjellegére: a visszatérő Úr számadást kíván a kiosztott talentumokról. Ezek a talentumok a papság kegyelmei: püspökünk ma, halála napján "bemegy ura örömébe". Mi nem kaptunk oly sok talentumot, de azzal a két talentumunkkal is hűségesen kell sáfárkodnunk. Most kezdődik a szentáldozat. A szent püspök ott áll az oltárnál, "a szent olajjal fölkent Dávid"; Krisztus nevében áll ott, és az isteni Főpap "karja" támogatja őt. (offertorium) Felajánláskor életünk minden talentumát az oltárra helyezzük; az áldozatban "megjön ama szolgák ura, és számadást tart velük", de egyszersmind megadja jutalmukat is. Ennek a nagy jutalomnak a záloga az Eucharisztia, amelyet ma az áldozati lakomában a szent püspök nyújt nekünk, mint "hű és okos sáfár, kit az Úr háznépe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték szerint a maga idejében" (communio) Figyelemreméltó a postcommunio is: először is köszönetet mondunk a vett jókért (a postcommunióban ritkán fordul elő hálaadás), de ugyanakkor "még nagyobb jótéteményeket" kérünk. De hát van nagyobb jó, mint az Eucharisztia? Az Oltáriszentség a kegyelmi élet tápláléka; a nagyobb jó maga a megdicsőült élet!


"Megkötötte vele az Úr a béke szövetségét", vagyis reábízta az Egyház kincseit. Eme kincsek forrása a megváltó áldozat. A föltartott ostya a talentum, amelyért a főpap megkapja a dicsőség koronáját (szentlecke). A tömjén (szentlecke) az áldozat illatát és a liturgikus tevékenységet mutatja be. Az olajfa a fölkenésre utal (offertorium), a kalászok pedig "a búza mértékére" (communio).