Hírek‎ > ‎

2010.12.06. - Régi rítusú mise Szent Miklós püspök ünnepén

Talmácsi József, 2010. nov. 30. 13:02   [ 2011. febr. 5. 13:04 frissítve ]
"Megtaláltam Dávidot, a szolgámat, felkentem őt szent olajommal." (Zsolt 88,21)

2010. december 6-án (hétfőn) 18.30 órakor,

Szent Miklós püspök és hitvalló,

Kecskemét város védőszentjének ünnepén

énekelt nagymise

lesz

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban.

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el: gregorián tételek és népénekek hangzanak fel. 

(A szentmisét Martin Judit lelki üdvéért és árván maradt családjáért ajánljuk fel.)




Szent Miklós püspök és hitvalló miséje

Introitus
(Sír 45,30)
Megkötötte vele az Úr a béke szövetségét, hogy ő lesz fejedelme, hogy őt és ivadékait illesse a főpapi méltóság mindörökre. Alleluja, alleluja. (Zsolt 131,1) Emlékezzél meg, Uram, Dávidról és minden gyötrődéséről. Dicsőség...



Könyörgés
Isten, ki Szent Miklós püspököt számtalan csodával ékesítetted, add, kérünk, hogy érdemei és imádsága által a pokol lángjaitól megszabaduljunk. A mi Urunk.

Második könyörgés (megemlékezés Advent II. vasárnapjáról)
Rázd fel, Urunk, szívünket, hogy előkészítsük Egyszülötted útját és így eljövetele által tisztult lélekkel szolgálhassunk neked. A mi Urunk.


Szentlecke Szent Pál apostolnak a zsidókhoz írt leveléből (Zsid 13,7-17)

Atyámfiai! Emlékezzetek meg elüljáróitokról, kik nektek az Isten igéjét hirdették; kiknek élete végét szemlélvén, kövessétek hitüket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Sokféle és idegen tanításokkal ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb a szívet kegyelemmel erősíteni meg, nem ételekkel, melyek nem használtak az azokkal élőknek. Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. Mert amely állatok vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, azok testét a táboron kívül égetik el. Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívül, hordozván az ő gyalázatát. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz gyümölcsét ajkunknak, mely az ő nevét magasztalja. A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg; mert ily áldozatok tetszenek az Istennek. Engedelmeskedjetek elüljáróitoknak és hódoljatok nekik, mert ők őrködnek, mint akik számot fognak adni lelketekért.


Graduale (Zsolt 88,21-23)
Megtaláltam Dávidot, a szolgámat, felkentem őt szent olajommal és kezem lesz a segítsége, karom az ő erőssége. Semmit sem tehet vele az ellenség és nem árthat majd neki a gonoszság fia.


Alleluja
(Zsolt 91,13)
Alleluja, alleluja. Virul majd az igaz, mint a pálma, gyarapszik, mint a Libanon cédrusa.
Alleluja.


Evangélium (Mt 25,14-23)

Az időben: Mondá Jézus tanítványainak e példabeszédet: Egy idegenbe menendő ember előhívá szolgáit és átadá nekik vagyonát. És egyiknek adott öt talentumot, másiknak kettőt, harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a maga tehetsége szerint, és azonnal elutazék. Elmenvén pedig, aki öt talentumot kapott, dolgozék vele és más ötöt nyere. Hasonlóképpen az is, ki kettőt kapott, más kettőt szerze. Aki pedig egyet kapott, elmenvén, földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgák ura, és számadást tarta velük. És előjövén az, aki öt talentumot kapott vala, másik öt talentumot hoza, mondván: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme másik ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Jól van, derék és hű szolgám; mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljöve pedig az is, ki két talentumot kapott és mondá: Uram, két talentumot adtál nekem, íme más kettőt nyertem. Mondá neki ura: Jól van, derék és hű szolgám; mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe.


Offertorium (Zsolt 88,25)
Vele lesz hűségem és kegyelmem, és fölemelkedik szarva nevemben.



Secreta

Szenteld meg kérünk, Urunk Istenünk, ez adományokat, melyeket Szent Miklós püspököd ünnepén bemutatunk, hogy balsorsban, jósorsban egyaránt, irányítsák életünket. A mi Urunk.

Második könyörgés (megemlékezés Advent II. vasárnapjáról)
Kérünk, Urunk, alázatos imádságunk és áldozati ajándékunk engeszteljen meg téged, és hol érdemünk nincs a meghallgatásra, oltalmaddal siess segítségünkre. A mi Urunk.


Communio
(Zsolt 88,36-38)

Megesküdtem egyszer szentségemre, örökké tart ivadéka; és mint a nap, színem előtt a trónja; megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.


Postcommunio

Az áldozatok, melyeket Szent Miklós püspök ünnepén magunkhoz vettünk, tartsanak meg minket, Urunk, állandó oltalmukkal. A mi Urunk.

Második könyörgés (megemlékezés Advent II. vasárnapjáról)
A lelki táplálékkal betöltve, alázatosan kérünk, Urunk, hogy e szent misztériumban való részvétellel taníts meg minket a földiek megvetésére és az égiek szeretetére. A mi Urunk.



Szent Miklós püspök


Amilyen kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között. Alakjához számos népi hagyomány is kapcsolódik. 

Olyan életrajz, amely a történettudományt is kielégítő pontossággal mondaná el Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a későbbi források adatai sem megbízhatóak, ezért alakját annak a történetnek alapján vázoljuk föl, mely először a 13. századi Legenda Aureában tűnt fel.

A legenda egyik közlése olyan erővel hat, mint amikor fiatal szülők az első fényképet készítik újszülöttjükről. Eszerint Miklós már a születése napján fölállt a fürdőkádjában! S hasonló ehhez az is, amit némi büszkeséggel mond el a legenda, mint a leendő aszkéta első megnyilvánulását, hogy böjti napokon a kisded csak egyszer szopott. Miklós felnőttkoráról pedig elbeszéli a legenda, hogy amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett.

Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után -- lecsillapítván a vihart is -- biztonságban hagyta ott őket.

Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.

Mikor hosszú öregség után 343-ban vagy 350-ben meghalt, angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba.

A Legenda Aurea ilyen képet fest Szent Miklós püspökről. A tudományos kutatók ennél sokkal kevesebbet és egyszerűbb dolgokat tudnak róla. Így a szentek életével foglalkozó tudósok, a hagiográfusok kiderítették, hogy Szent Miklós legendájában van néhány olyan vonás, amelyeket más, 6. századi szentektől vettek át és kölcsönöztek neki. Ezenkívül azt mondják, hogy legendája a 6. században keletkezett, görög kultúrkörben, és a következő történeteket tartalmazta: a három igazságtalanul vádolt katonatiszt története, a három szegény leány megsegítése, továbbá három halálra ítélt ártatlan tanuló és a matrózok megmentése.

E hagiográfusok azt is vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi egy-egy szent tiszteletét, részben pedig oka a tisztelet további bontakozásának. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban.

E fölismerés birtokában a Szent Miklós-tisztelet alakulását így vázolhatjuk: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sír-templomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, az ikonosztázokon mindig megjelenik. Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a ,,nyikolitsza'' ige azt jelenti: leissza magát.

A latin egyházban -- a dél-itáliai területtől eltekintve -- lassan és később terjedt el tisztelete. A 9. században Rómában egy bazilikában és három kápolnában tisztelték. Németországba a 10. század végén került a Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnő révén. Franciaország és Anglia területére a normannok viszik a tiszteletet a 11. század végén. Ereklyéinek 1087-ben Bari városába történt átvitele Európa-szerte fölvirágoztatta a Miklós-tiszteletet. (Magyarországi tiszteletéről kimerítően ír Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium c. művének I. kötetében.)

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok). 



Szent Miklós Kecskemét városának is védőszentje

A kor felfogása szerint az egyházak, a kolostorok, a városok - s így pecsétjük - tulajdonosa a védőszentjük. Kecskemét esetében ilyen patrónus Szent Miklós püspök, akinek kultusza és tisztelete a mai napig elevenen él városunkban. Szent Miklós mindenek előtt a kereskedők védőszentje. Kecskemét mint a fontos kereskedelmi utak találkozásánál királyi vámhelyből és postaállomásból kialakuló kereskedőtelepülés új templomát és egyházközségét Szent Miklós oltalma alá helyezte. E szent tiszteletére utal Kecskemét egyik legérdekesebb középkori emléke, XIV. századi pecsétnyomója. (Kozicz János: Kecskemét címerei és zászlói, Kecskemét, 1996.)

 











 

A 11. században keletkezett a három megölt gyermek története, amit hamarosan dramatizálva is megjelenítettek. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.

A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6-át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta tartják ezt a napot.

Az eddig elmondott történetekkel egyáltalán nem merítettük ki a legendák gazdag kincstárát. Hallgassunk csak néhány további történetet a szent püspökről, aki bőkezű felebaráti szeretetével a Karácsony misztériumának is előhírnöke lett.

Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.'' És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint -- ámbár eleinte tiltakozott -- megválasztották, és fölszentelték püspökké.

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Egy másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva szembeszállt a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, s mint áldozati adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében a templomban. Miközben azok a tengeren voltak, Miklós megjelent nekik, és fölszólította a zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót vessék a tengerbe. Megtették, s mikor a korsó a vízbe került, tartalma fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a tervezett merénylet.

Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós- templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

(www.katolikus.hu alapján)