Hírek‎ > ‎

2011.03.21. - Hagyományos (tridenti) rítusú mise nagyböjtben

Talmácsi József, 2011. márc. 10. 8:49   [ 2012. márc. 3. 6:12 frissítve ]
"Amikor fölemelitek az Emberfiát...(Jn 8,28)

2011. március 21-én (hétfőn) 18.30 órakor

énekelt nagymise

lesz

nagyböjt 2. vasárnapját követő hétfőről

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el: 

gregorián tételek és népénekek hangzanak fel. 




Nagyböjt 2. vasárnapja utáni hétfő miséje

Introitus
 (Zsolt 25,11-12)
Válts meg engem, Uram, és irgalmazz nekem: lábam egyenes úton áll; a gyülekezetekben áldalak, Uram. (Zsolt 25,1) Szolgáltass, Uram, igazságot nekem, mert ártatlanságban járok s az Úrban való bizalmamban meg nem ingok.  Dicsőség...



Könyörgés
Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy családod, mely teste fenyítésére a táplálékban megtartóztatja magát, az igazságra törekedve a bűntől is tartózkodjék. A mi Urunk. 

Szentlecke Dániel prófétától (Dán 9,15-19)

Ama napokban könyörge Dániel az Úrhoz, mondván: Urunk, Istenünk, ki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és nevet szereztél magadnak mind a mai napig, - noha vétkeztünk, gonoszságot cselekedtünk: kérlek, Uram, egész igazságodra, forduljon el haragod és bosszúságod városodtól, Jeruzsálemtől, és szent hegyedtől, hiszen Jeruzsálem és néped a mi vétkeink miatt és atyáink gonoszsága miatt gyalázat tárgya mindazok előtt, akik körülöttünk vannak. Most azonban hallgasd meg, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és önnön kedvedért ragyogtasd arcodat feldúlt szentélyed felett. Hajtsd hozzánk, Istenem, füledet, és hallgass meg; nyisd fel szemedet és lásd meg pusztulásunkat és azt a várost, mely nevedet viseli, hiszen nem a mi érdemeinkben, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük színed elé könyörgéseinket. Hallgass meg, Uram! Légy kegyes, Uram! Figyelj reánk és cselekedjél önnön kedvedért késedelem nélkül, Istenem, hiszen a te nevedet viseli városod és néped, Urunk, Istenünk. 


Graduale (Zsolt 69,6 és 3)
Segítőm és szabadítóm vagy, Uram, ne késlekedjél! Jöjjenek zavarba és szégyenüljenek meg ellenségeim, kik életemre törnek.


Traktus (Zsolt 102,10)
Uram, ne bűneink szerint cselekedj vélünk, és ne gonoszságaink szerint fizess nekünk! Ne emlékezzél régi gonoszságainkra, siessen elénk a te irgalmasságod, mert igen szegényekké lettünk. Segíts meg minket, mi szabadító Istenünk, és a te neved dicsőségéért szabadíts meg minket, légy kegyelmes a mi bűneinknek a te nevedért.


Evangélium (Jn 8,21-29)

Az időben mondá Jézus a zsidók seregének: én elmegyek és keresni fogtok engem és meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek. Mondák tehát a zsidók: tán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja, ahová én megyek, ti oda nem jöhettek? És mondá nekik: ti innen alulról valók vagytok, én felülről vagyok. Ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. Kérdezék tehát őt: Ki vagy te? Mondá nekik Jézus: amit kezdet óta beszélek nektek. Sokat kellene még felőletek beszélnem és ítélnem, de aki engem küldött, igaz és én amiket őtőle hallottam, azokat beszélem a világban. Nem érték meg, hogy az Istent mondta Atyjának. Mondá azért nekik Jézus: majd amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amire engem az Atya tanított, azt beszélem és aki engem küldött, velem vagyon. Nem hagyott engem magamra, mert én mindenkor azt cselekszem, ami előtte kedves.


Offertorium (Zsolt 15,7-8)
Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; szüntelenül szemem előtt látom az Urat; hisz ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. 


Secreta

Ez az engesztelő és dicsérő áldozat tegyen minket, Urunk, oltalmadra méltóvá. A mi Urunk.


Communio
 (Zsolt 8,2) 

Uram, mi Urunk, mily csodálatos az egész világon a te neved!


Postcommunio

Ez az egyesülés tisztítson meg minket, Urunk, a bűntől és részeltessen a mennyei orvosságban. A mi Urunk. 


Oratio super populum
Könyörögjünk. Alázzátok meg fejeteket Isten előtt. Halld meg, mindenható Isten, könyörgésünket és add meg kegyesen azoknak, akikbe jóságod iránt reményt és bizalmat árasztasz, szokott irgalmasságod hatását. A mi Urunk. 


A szentmise magyarázata (Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp. 1936.)

Nagyböjt 2. hetének hétfője


    Az introitus zarándokének: "lábam egyenes úton áll." Vajon a hittanulók ajkán hangzanak-e el ezek a szavak, kik a megváltás kegyelmét kérik, és most boldogok, hogy megtalálták a helyes utat? Vagy inkább a stációszent mondja azokat, hisz az ő templomában vagyunk? 
    A könyörgés tipikus böjti oráció, amely a testi böjtöt a lélek bűntől való "böjtje" jelképének teszi meg. 
    A szentlecke a fogságban lévő Dániel próféta megható imádsága. Dániel Krisztust ábrázolja, aki magára veszi az emberiség bűneit, azokért vezekel, azokért szenved, és imádkozik az ő városáért, az Egyházért és a népért. A lerombolt Jeruzsálem az Egyházat szimbolizálja böjti megalázódottságában: "Jeruzsálem és néped a mi vétkeink miatt és atyáink gonoszsága miatt gyalázat tárgya." Az Egyház elsősorban a vezeklőkre gondol, kik kiszabadultak ugyan az egyiptomi szolgaságból (a keresztség által), de most meg számkivetésben vannak (kizárva az egyházi közösségből); az egész szentlecke remek bűnbánati imádság. Az Egyház most nagy tisztogató munkát kíván végezni, sok-sok összedőlt lélektemplomot szeretne helyreállítani: "Ragyogtasd arcodat feldúlt szentélyed felett." (húsvét motívum). Minden szentmise az isteni Dániel hathatós megváltásért esdő könyörgése: "cselekedjél önnön kedvedért késedelem nélkül, Istenem." Így esd a szentlecke, s a graduáléban mi vesszük át ezt a kérést: "Uram, ne késlekedjél!" 
    Az evangélium belehelyez bennünket az Úr Krisztusnak a sötétséggel vívott küzdelmébe. A zsidók sátoros ünnepén vagyunk, a gyűlölet árja már nagyon magasra csap, az Úr pedig előre hirdeti az ő halálát: "én elmegyek", "...majd amikor fölemelitek az Emberfiát." Föltárja az Úr a nagy szakadékot, mely az Egyház és a világ között tátong: "ti innen alulról valók vagytok, én felülről vagyok." Különösen szép a befejezés: "majd amikor fölemelitek az Emberfiát", majd akkor megismerik az ő ellenségei, hogy ő az Isten. Nekünk is föl kell tekintenünk a keresztre fölfeszített Krisztusra, éppen szenvedéseiben ismerjük meg őt igazán. 


    Mikor ezt olvasták, a Szt. Kelemen-bazilikában összegyűlt keresztények tekintete bizonyosan a fölséges apszis-feszületen nyugodott, és az evangélium utolsó szavai úgy hangzottak fülükbe, mint a színeváltozásnál fölcsengett isteni szóra felelő visszhang: "aki engem küldött, velem vagyon. Nem hagyott engem magamra, mert én mindenkor azt cselekszem, ami előtte kedves." Az engedelmesség az én utam is a megdicsőülés felé. 
    Fölajánláskor még az Úr Krisztusnak az evangéliumban mondott utolsó szavai csengenek a hívők fülébe, azért énekeljük, miközben az oltárhoz megyünk, ehhez a misztikus Golgotához, majdnem ugyanazokkal a szavakkal: "szüntelenül szemem előtt látom az Urat; hisz ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak." Igen, nem hagy magamra engem, ha kivonulok a böjti harcra. 
    Communiókor a 8. zsoltárt zengjük: Isten leereszkedik az emberhez, és fölemeli őt isteni magasságokba. Milyen mély értelmet nyer e zsoltár éppen áldozáskor!