Hírek‎ > ‎

2012.02.20. - Hagyományos rítusú mise ötvenedvasárnapról

Talmácsi József, 2012. febr. 3. 13:04   [ 2012. febr. 9. 11:40 frissítve ]
Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe...
(Lk 18,31)


2012. február 20-án (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

ötvenedvasárnapról

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.





Ötvenedvasárnap miséje



Introitus
(Zsolt 30,3-4)

Légy nékem oltalmazó Istenem és menedékem, hogy megszabadíts engem: mert erősségem és menedékem vagy, tennevedért légy vezérem és viseld gondomat.
(Zsolt 30,2)
Tebenned remélek, Uram, soha meg ne szégyenüljek: igazságodban szabadíts meg és ments meg engem. Dicsőség...



Könyörgés

Könyörgésünket, kérünk, Urunk, hallgasd meg kegyesen és bűneink kötelékeiből megszabadítván, őrizz meg minket minden bajtól. A mi Urunk.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt leveléből (1 Kor 13,1-13)

Atyámfiai: Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy mint a pengő cimbalom. És legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár egész vagyonomat a szegények táplálására, és adjam bár át testemet, úgy hogy elégjek: ha szeretetem nincsen, semmit sem használ nekem! A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik; a prófétálások – véget érnek, a nyelvek – megszűnnek, a tudomány – elenyészik. Mert rész szerint való az, amit megismerünk, és rész szerint való az, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő, ami tökéletes, véget fog érni az, ami rész szerint való. Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy viselkedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig úgy fogom ismerni, amint én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek között legnagyobb a szeretet.


Graduale (Zsolt 76,15-16)

Te vagy az Isten, egyedül te művelsz csodákat: megmutattad a népeknek hatalmadat. Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.


Evangélium (Lk 18,31-43)

Az időben: Magához vevén Jézus a tizenkettőt, mondá nekik: Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfolják, bántalmazzák, megköpdösik; és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnap föltámad. Azonban ők mit sem értének ezekből, és ez az ige el volt rejtve előlük, és nem értették a mondottakat. Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ül vala az útfélen, kéregetvén. És amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az. Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az elölmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Megállván tehát Jézus, parancsolá, hogy vezessék őt hozzá. Mikor azután közel jött, kérdezé őt, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá neki: Láss, a te hited megszabadított téged! És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicséretet monda Istennek.


Offertorium (Zsolt 118,12-13)

Áldott vagy, Uram! Taníts meg engem rendeleteidre, hirdetni akarom ajkammal szájad minden végzését.



Secreta


Ez az áldozati ajándék, kérünk, Urunk, vegye el bűneinket és az áldozat bemutatására szentelje meg szolgáid testét és lelkét. A mi Urunk.



Communio
(Zsolt 77,29-30)


Ettek és felette jóllaktak, mert megadta nekik az Úr, amit kívántak és vágyaik nem maradtak kielégítés nélkül.


Postcommunio


Kérünk téged, mindenható Isten, hogy mi, akik e mennyei eledelt magunkhoz vettük, ennek erejével minden bajjal szemben védelmet nyerjünk. A mi Urunk.



A böjtbevezető idő

    Hetvenedvasárnapon (2012-ben február 5-én) megkezdődött a böjtelő időszaka. Az Egyház a böjti idő elé előcsarnokot épített, hogy kellő átmenetet teremtsen az örvendetes karácsonyi idő és a komoly böjti idő között. "Egy alkalommal VI. Pál pápa a böjtelő, a böjt, a nagyhét és húsvéti Triduum összességét azokhoz a harangozásokhoz hasonlította, amelyek a híveket a vasárnapi misére hívják. A harang egy órával, fél órával, negyedórával, majd öt perccel a mise ideje előtt pszichológiai hatást gyakorol rájuk, és felkészíti a híveket testben és lélekben a liturgiára." (Bugnini, Annibale: The Reform of the Liturgy. 307.) A liturgikus reform a böjtelőt megszüntette.
    A böjtbevezető időről összefoglalást ad Szunyogh Xavér Misszáléja.
    A böjtelő stációs templomait egy angol nyelvű cikk tárgyalja. 




Ötvenedvasárnap - A szentmise magyarázata (Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp., 1936)

Stáció Szent Péternél





        Ez a szentmise lendül a böjti időre előkészítő három vasárnap közül a legmagasabbra. Ma Szent Péter sírjánál üljük meg az eucharisztikus áldozatot. Segítséget keresve megint idejövünk az Isten házába, Péter sziklájához, de most nem keserű panasz, hanem bízó kérés hangzik ajkunkon: "Légy nékem oltalmazó Istenem és menedékem!" - ma, és most a böjtös "pusztai vándorlás" negyven napján keresztül. A 30. zsoltár a szenvedés mélységein át a táborhegyi színeváltozás magaslatára vezet (húsvét).

        A mise könyörgéséről elemzés hangzott el Lauren Pristas részéről a 2008-as budapesti liturgikus konferencián.)

        A böjtelő harmadik leckéje szintén az előkészület magaslatára emel: a szeretetről szól. Szent Pál zengi benne a szeretet himnuszát. Ez a legfőbb az Isten országában, ez a magát felejtő, mindent elviselő szeretet, mely soha sem szűnik meg. A szeretetről szóló ének a megváltásért való hálaadásra, sőt egyenesen egy föltámadási zsoltár éneklésére indít a graduáléban.

        Az evangéliumban megmutatja nekünk az Egyház a Megváltót a szenvedés útján, de egyben föltámadásának dicsőségében is. Utolsó útján látjuk az Urat Jeruzsálem felé. Jerikó előtt harmadszor jövendöl apostolainak szenvedéséről. Ezután az út szélén térdelő vak koldussal találkoznak, ez hangosan, teljes erejéből kiált a húsvéti világosság után. Jézus meggyógyítja őt, s ez most velük együtt vonul ép szemmel Jeruzsálembe. A nagyhét és a húsvét állnak ámuló szemeink előtt. Én magam vagyok a vak koldus, s Krisztus mellettem elhaladva az én szemeimet is megnyitja.


        Felajánláskor már hálát zengve csatlakozom hozzá, hogy kövessem a szenvedés útján. A communio-imádságban biztosít bennünket az Egyház, hogy a húsvéti öröm után való vágyunk és sóvárgásunk kielégülést nyer.