Hírek‎ > ‎

2012.04.23. - Tridenti rítusú mise Szent Adalbert tiszteletére

Talmácsi József, 2012. ápr. 10. 13:42   [ 2012. ápr. 29. 9:49 frissítve ]
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.”
(Jn 15,5)


2012. április 23-án (hétfőn) 18.30 órakor,

Szent Adalbert püspök és vértanú ünnepén

énekelt nagymise

lesz

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.





Szent Adalbert püspök és vértanú miséje


Introitus
(Zsolt 63,3)

Megoltalmaztál engem, Istenem, a gonoszok zsinatjától, alleluja. (Zsolt 63,2). Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet: az ellenség félelmétől szabadítsd meg lelkemet. Dicsőség...



Könyörgés

Mindenható, örök Isten, ki a mai napon Szent Adalbert vértanúdat és püspöködet szenvedésének érdemeiért szentjeid közé sorolni méltóztattál, add, kérünk, hogy az ő példája nyomán az örök hazába eljuthassunk. A mi Urunk.

Szentlecke Szent Jakab apostol leveléből (Jak 1,2-12)

Szeretteim! Csupa örömnek tartsátok, ha különféle kísértésekbe estek tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a cselekedetet, hogy tökéletesek legyetek és feddhetetlenek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valaki közületek bölcsesség nélkül szűkölködik, kérje az Istentől, aki mindeneknek bőven ad és nem hányja fel, és megadatik neki. Kérje azonban hittel, semmit sem kételkedvén; mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, melyet a szél indít meg, és hány ide- s tova. Ne gondolja azért az ilyen ember, hogy kap valamit az Úrtól. A kettős lelkű ember állhatatlan minden útjain. Az alázatos testvér pedig dicsekedjék az ő felmagasztaltatásában, a gazdag pedig az ő megaláztatásában, mivel el fog tűnni, mint a fű virága. Mert fölkelt a nap tűz hevével és kiszárította a füvet, és lehullott a virága és színpompája tönkrement; így fog a gazdag is elhervadni az ő útjain. Boldog a férfiú, aki a kísértést kiállja, mert hűnek találtatván, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek megígért.



Alleluja
(Zsolt 88,6)

Alleluja, alleluja. Magasztalják, Uram, csodáidat az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.
Alleluja. (Zsolt 20,4) Fejére, Uram, drágakőből koronát helyeztél. Alleluja.


Evangélium (Jn 15,1-7)

Az időben mondá Jézus tanítványainak: én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely énrajtam gyümölcsöt nem hoz, lemetsz, és minden gyümölcstermőt megtisztogat, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, melyet szólottam nektek. Maradjatok énbennem és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad és én őbenne, az bő termést hoz; mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki énbennem nem marad, kivetik azt, mint a szőlővesszőt, és elszárad, és összeszedik, és tűzre vetik és elég. Ha énbennem maradtok és az én igéim tibennetek maradnak, amit csak akartok, kérjetek, és meglesz nektek.


Offertorium (Zsolt 88,6)

Magasztalják, Uram, csodáidat az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek, alleluja, alleluja.


Secreta


A Szent Adalbert vértanúd és püspököd érdemeiért neked hozott adományokat fogadd el, Urunk, jóságosan, és add, hogy örök segítségünkre legyenek. A mi Urunk.



Communio
(Zsolt 63,11)


Örvendezik majd az igaz az Úrban, ki benne reménykedett, és dicsekszenek az igaz szívűek mindnyájan, alleluja, alleluja.


Postcommunio


Szent Adalbert vértanúd és püspököd közbenjárása által megengesztelve kérünk, Urunk, add, hogy amit földi ténykedéssel ünnepelünk, azt örök üdvösségünkre meg is nyerjük.
A mi Urunk.



Szent Adalbert püspök és vértanú


Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése

Szent Adalbert Prága püspöke, Magyarország és Poroszország hittérítője, keresztény mártír volt. 997-ben hittérítő útján halt mártírhalált a mai Lengyelország északi részén. 994-995-ben Magyarországon térített. Ő keresztelte és bérmálta meg többek között Szent Istvánt. Máig is ő az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye védőszentje.


A szentmise magyarázata
(Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp., 1936)
Protexisti
Egy vértanú miséje a húsvéti időben


    Az Egyház akkor tette fel vértanútiszteletére a koronát, amikor a húsvéti időben külön misét szerzett számukra. Így a vértanúságot a legszorosabban egybekapcsolta az Úr Jézusnak a szenvedés fölött aratott húsvéti győzelmével. A "vértanúk fehér ruhába öltözött serege" a halálon és poklon keresztül is kíséri győztes királyát. Szent Pál apostol szavát akarja a liturgia ezzel az ünnepléssel valóra váltani: "Ha társai voltatok a szenvedésben, örömében is azok lesztek."

    A liturgia magát a szentet állítja elénk, s engedi, hogy az beszéljen, s egyik képről a másikra csap át. Az introitusban maga a vértanú énekli el hálaénekét: üldözői csak fenségesebbé tették győzelmét. A 63. zsoltárt (az egészet figyelembe kell vennünk) nagypénteken és nagyszombaton Krisztus szenvedésére alkalmaztuk. Most az ünnepelt szent beszéli el benne a maga vértanúságát, s halljuk panaszkodó kiáltását. Látjuk, amint ellenségei "kardként élesítik nyelvüket", "célba veszik az ártatlant", szövik ördögi terveiket. De mégsem ők győznek: "Gyermekek játéknyilaivá lesznek ütéseik." Fogcsikorgatva kell Isten gondviselő terveit hirdetniök. "Az igaz pedig örvend az Úrban, mindnyájan örvendeznek az igaz szívűek."
    A szentleckében az Egyház szól a szentről. Ifjabb Jakab apostol, aki maga is tiszteletreméltó püspök volt (Jeruzsálem első püspöke) s egyszersmind vértanú is, a következő szavakat adja az Egyház ajkára: "Boldog az a vértanú, aki a kísértést kiállja." Ennek jutalma "az
élet koronája, melyet Isten az őt szeretőknek megígért." Ez az örök boldogság. Ma, halálának napján isteni királyának kezéből kapta a vértanú ezt a koszorút, és az Eucharisztiában mi is részesülünk ebben a dicsőségben.
    Az evangéliumban első pillantásra mintha csalódnánk. Azt várnánk, hogy mint a többi vértanúmisében, úgy itt is Krisztus szól majd valamit a kereszt követéséről. S e helyett a szőlőtőről szóló példabeszédet halljuk. Vajon miért? Valószínűleg történeti oka van ennek: régente a húsvéti időben folytatólagosan olvasták Szent János evangéliumának utolsó részeit, s ebbe a sorozatba tartozik a mi misénk is. A finomabb szem azonban még más összefüggést is lát a vértanúság és a szőlőtőről mondott példabeszéd között: Krisztus, a vértanúk királya a keresztre kúszó termőszőlő, a vértanúk pedig a keresztről lecsüngő érett fürtök. S az Eucharisztia bora is a szenvedés sajtóján tapostatott, s így lett a vértanúság tüzes itala. Ez a három: kereszt, Eucharisztia, vértanúság oly szorosan egybeszövődött az ősegyház gondolatvilágában, hogy az egyik azonnal felidézte a másik kettőt. Ezért találkozunk a szentmise kánonjában ősi idők óta két vértanúi névjegyzékkel is. Az egész evangélium mintegy illusztrációja annak, hogy a kereszten függő Krisztus, isteni szőlőtőkénk, az új Paradicsom "élet-fája", a vértanúk pedig a rajta sarjadó fürtök. Az evangéliumi példabeszédet valóra váltották a vértanúk: "Krisztusban maradtak és bő termést hoztak." Termésük a vértanúság koronája. De hát mi is venyigék vagyunk ezen a szőlőtőn, az Úr Krisztuson. És éppen most a szentmisében kell az eucharisztiás életnedvnek a tőkéből belénk, venyigékbe átáramlania, hogy mi is "bő termést hozzunk." Ez az isteni szőlőtő kapcsol bennünket vértanúinkhoz, és éppen itt, a szentmisében építi ki a szentek közösségét, ami a "szenvedés és vigasztalás közössége." Így értjük az ősegyház megvilágításában a szőlőtőről mondott példabeszédet.
    Az offertoriumban ismét az isteni szőlőtő csodatettein ámul, azokat magasztalja Istennek égi és földi országa.
    A communióban a mennyei lakomásház nagy vigasságában látjuk szentünket, magunk pedig itt a földön, az eucharisztiás lakoma által részesülünk az ő örömében. (A 63. zsoltárral kezdődött, vele is végződik a mise.)




A kép Krisztust, a vértanúk királyát, az igaz szőlőtőt a keresztfán (szentmise) ábrázolja. A szőlőfürtök a vértanúk; az Eucharisztia bora tüzelte őket vértanúságra. Krisztus országának dicsőségét hirdetik és részt vesznek királyuk dicsőségében - azért van dicsfény és korona mindegyik fürtön.