Hírek‎ > ‎

2012.05.14. - Húsvéti mise a hagyományos rítusban

Talmácsi József, 2012. ápr. 29. 9:27   [ 2012. szept. 7. 13:58 frissítve ]
Kijöttem az Atyától és a világra jöttem.
Ismét elhagyom a világot és az Atyához megyek
.”
(Jn 16,28)


2012. május 14-én (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

a Húsvét utáni 5. vasárnapról

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.

Orgonán közreműködik: Göttinger Márk





A Húsvét utáni 5. vasárnap miséje

Vocem jucunditatis

Introitus
(Iz 48,20)

Ujjongó szóval hirdessétek, adjátok tudtul, alleluja. Terjesszétek el a föld határáig: az Úr megváltotta népét, alleluja, alleluja! (Zsolt 65,1-2) Ujjongj az Istennek, egész világ, mondjatok nevének éneket; dicsőségét dicsérve zengjétek. Dicsőség...



Könyörgés

Isten, kitől származik minden jó, add meg a hozzád esdeklőknek, hogy a te sugallatodra a helyest megismerjük és vezetéseddel meg is tegyük. A mi Urunk.

Szentlecke Szent Jakab apostol leveléből (Jak 1,22-27)

Szeretteim! Legyetek az igének cselekvői és nem csupán hallgatói, megcsalván önmagatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem cselekvője, az ilyen hasonlít azon férfiúhoz, aki természetes ábrázatát a tükörben szemléli. Megnézte ugyanis magát és elment, és rögtön elfelejtette, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad benne, nem feledékeny hallgató lévén, hanem tettel cselekvő, ez boldog lesz cselekedete által. Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, nem fékezvén nyelvét, hanem megcsalva önszívét, annak hiábavaló a vallásossága. A tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szorongatásukban, és magát szeplőtelenül megőrizni e világtól.



Alleluja


Alleluja, alleluja. Föltámadt Krisztus és ragyogva megjelent nekünk, kiket megváltott vérével.
Alleluja. (Jn 16,28) Kijöttem az Atyától és a világra jöttem. Ismét elhagyom e világot és az Atyához megyek. Alleluja.


Evangélium (Jn 16,23-30)

Az időben mondá Jézus az ő tanítványainak: bizony, bizony mondom nektek: amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek, hogy örömetek teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondottam nektek. Eljön az óra, midőn már nem példabeszédekben fogok nektek szólani, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek; és nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek. Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem és hittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Kijöttem az Atyától és a világra jöttem. Ismét elhagyom e világot és az Atyához megyek. Mondák az ő tanítványai: íme most nyíltan beszélsz és semmi példabeszédet nem mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért elhisszük, hogy az Istentől jöttél ki.


Offertorium (Zsolt 65,8-9.20)

Áldjátok Urunkat, Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát: ő lelkemnek életet ád és nem hagyja meginogni lábamat. Áldott az Isten, ki imámat el nem vetette, s irgalmasságát tőlem meg nem vonta, alleluja.


Secreta


Fogadd, Urunk, híveidnek könyörgését a bemutatott ajándékokkal együtt, hogy az áldozatkészség ezen szent szolgálata által a mennyei dicsőségbe eljuthassunk. A mi Urunk.



Communio
(Zsolt 95,2)


Énekeljetek az Úrnak, alleluja, énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét; hirdessétek napról-napra segítségét, alleluja, alleluja.


Postcommunio


Add meg nekünk, Urunk, kiket az égi lakoma erejével tápláltál, hogy kívánjuk, ami helyes, és amit kívántunk, elnyerhessük.
A mi Urunk.




A szentmise magyarázata
(Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp., 1936)
Vocem jucunditatis


        Minél jobban közeledik az Úr Jézus távozásának órája, annál jobban erősödik az örvendező alleluja. Az Egyház nem adja át magát érzelmes szomorúságnak az elválás miatt. "Ujjongó szóval hirdessétek, adjátok tudtul, alleluja. Terjesszétek el a föld határáig: az Úr megváltotta népét, alleluja, alleluja!" Újra felcsendül ajkunkon a 65. zsoltár, a Canticum resurrectionis, amelyben megköszönjük, hogy az Úr kiszabadította az ő népét a számkivetésből.
        Az orációban két fontos kegyelmet kér számunkra az Anyaszentegyház: hogy megérthessük a keresztény élet nagy méltóságát, és hogy eszerint élhessünk. Ebben nyilvánul meg az igazi keresztény: megismerni az igaz hitet és a hit szerint élni. Ezzel azonban már bekapcsolódunk a szentmise két olvasmányának gondolatkörébe.
        Az evangélium általában szereti a dogmatikus vonatkozásokat és sokszor utal a misztériumra, míg a szentlecke inkább az erkölcsi életre vonatkozó utasításokat tartalmaz. Ebben a misében is ezt tapasztaljuk. A szentlecke a gyakorlati keresztény életbe állít bele, hiszen húsvét után a harmadik vasárnaptól kezdve az az Egyház legfőbb törekvése, hogy felvértezzen bennünket a zordon életre. Megint Szent Jakab apostol tanít bennünket. Választhatnánk-e az imádság vasárnapjára méltóbb tanítót, mint azt a férfiút, akinek térdein a bőr a sok imádkozástól "a tevékéhez hasonlóan megkeményedett?" Az apostol az Egyház könyörgésének egyik kérését bővebben kifejti: ne csak hallgatói, cselekvői is legyünk az Isten igéjének, fékezzük meg nyelvünket, gyakoroljuk az irgalmasságot felebarátainkkal szemben, és őrizzük meg magunkat szeplőtelenül e világtól.
        Az allelujavers a szentlecke visszhangja. Legyünk fénylő napocskák, visszfényei a Feltámadottnak, aki mint húsvéti nap emelkedett fölénk. A második versszak különösen szép: Kijöttem az Atyától és a világra jöttem. Ismét elhagyom e világot és az Atyához megyek. Ebben a négy rövid, felséges mondatban az Egyház az Úr Jézus egész életét elénk tárja: mint négy oszlopon nyugszik rajtuk a megváltás műve. Mialatt azonban ezeket a szavakat énekeljük, magunkra is kell őket vonatkoztatnunk, sőt minden nap elismételhetnénk azokat.
        Az evangéliumban az Úr szava biztosít bennünket arról, hogy az Ő nevében végzett imádságunk meghallgatást talál. A továbbiakban az Úr a boldog messiási időről beszél, amely két nagy kegyelmet hoz Isten gyermekei számára: közel férkőzhetnek a mennyei Atya szívéhez (az Úr Jézus nevében végzett imádság), a Szentlélek pedig már nem képekben, hanem nyíltan szól hozzájuk. Az Egyház egész liturgikus élete ezt a két nagy kegyelmet közli. Az Úr Jézus a mai evangéliumban gyönyörűen írta le a liturgiát. Eszerint a liturgia az ember szempontjából tekintve az Úr Jézus nevében való beszéd és imádság a mennyei Atyához. Isten szempontjából tekintve pedig az Ő megnyilatkozása előttünk, emberek előtt, és kegyelmének közlése a mi számunkra. A négy fenséges mondatban az Úr mennybemenetele előtt lezárja földi életét, és még egyszer összefoglalja azt.
        Offertóriumkor újra a húsvéti éneket (65. zsoltár) énekeljük, és mint újonnan megkereszteltek, hálát adunk Istennek, "hogy lelkemnek életet adott" és kiszabadított bennünket az ördög kelepcéiből.
        A secretában azt kérjük, hogy követhessük az égbe távozott Úr Krisztust, hogy az Oltáriszentség ünneplése révén "eljuthassunk a mennyei dicsőségbe".
        A communio is telve van örömmel és ujjongással.





A kép ennek a misének a misének a fő gondolatait akarja ábrázolni.
Az orante-helyzetben imádkozó nő az Anyaszentegyház, amely ma könyörgő imádságra bátorít minket. Állandó könyörgése a Kyrie eleison, amellyel minden szentmise kezdődik: ez az Egyház zarándokéneke és száműzetési dala a földön.
Az imádkozó Egyház fölött ott ragyog a föltámadás Napja, Krisztus (alleluja-ének).
A virág, a kévék és az indák Isten áldására utalnak, amely majd leárad a szántóföldekre és a rétekre.
A négy sarokban levő kis kép arra a négy mondatra utal, mely szépen összefoglalja Krisztus életét:
"Kijöttem az Atyától és a világra jöttem. Ismét elhagyom e világot és az Atyához megyek."
  • A háromszög Isten héber nevével (Jahve) a Szentháromságot jelenti. Az Üdvözítőt, aki az Atyától származik, a Szentháromság küldi ebbe a világba.
  • És e világba jött, mégpedig a jászolba (2. kép), szegényen és kisdedként.
  • "Ismét elhagyom a világot" - mondja Krisztus az utolsó vacsorán, és ekkor elsősorban kereszthalálára gondol (3. kép).
  • "És visszatérek az Atyához": most készülődik mennyei útjára, ahol a menny és a föld királyi koronája vár reá (4. kép).