Hírek‎ > ‎

2012.10.15. - Hagyományos rítusú mise Nagy Szent Teréz szűz ünnepén

Talmácsi József, 2012. szept. 30. 12:36   [ 2012. okt. 4. 10:42 frissítve ]
„Ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfiúnak,
hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.
” 
(2Kor 11,2)

2012. október 15-én (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

Nagy Szent Teréz szűz ünnepéről

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.







Avilai Nagy Szent Teréz



Az okos szüzek
(Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység című könyvéből)


Evangélium (Mt 25,1-13)

Az időben: Mondá Jézus tanítványainak e példabeszédet: Hasonló lészen a mennyek országa tíz szűzhöz, kik vévén lámpásaikat, a vőlegény és menyasszony elé menének. Öten pedig közülük esztelenek voltak és öten okosak; mert az esztelenek lámpásaikat véve, nem vittek olajat magukkal, míg az okosak lámpásaikkal együtt olajat vittek edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindnyájan elálmosodtak és elalvának. Éjfélkor azután kiáltás hallatszék: íme, jön a vőlegény, jertek ki elébe. Akkor mind fölkelének ama szüzek és rendbehozák lámpásaikat. Az esztelenek pedig mondák az okosoknak: adjatok nekünk olajotokból, mert lámpásaink kialszanak. Felelének az okosak, mondván: nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Amíg pedig vásárolni jártak, megérkezék  a vőlegény és akik készen voltak, bemenének vele a menyegzőre: és bezáratott az ajtó. Végre megjövének a többi szüzek is, mondván: uram, uram, nyiss ki nekünk! Ő pedig felelvén, mondá: bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Ébren legyetek tehát, mert nem tudjátok a napot, sem az órát.


A Bárány menyegzőjének meghívottai vagyunk, akik arra hivatalosak, hogy osztozzanak a Vőlegény örömében.

Ez a földi élet azonban a várakozás jegyében telik, mert a Vőlegény késik. Nem azért várakoztat meg bennünket, hogy belefáradjunk a várakozásba, hanem hogy mindnyájan elkészüljünk, senkiről se hiányozzon a menyegzős ruha, amikor megérkezik. Mégis, komoly próbatételt jelent nekünk ez a késlekedés, hitünk, reményünk és szeretetünk próbáját.

Bizony, még a jó keresztények, a buzgó Krisztus-követők is el-ellankadnak olykor, és elnyomja őket az álom. Az Úrral való bensőséges együttlét órái, a kegyelmi pillanatok, amikor testestül-lelkestül éreztük a Vőlegény boldogító közelségét, nem tartanak örökké. Sokkal többször érezzük azt, hogy a Vőlegény messze van, s ránk sűrű sötétség borul.

Ilyenkor kell különösen is gondot viselni lámpásunk fényére. Az Úr nem azt várja tőlünk, hogy szívünk folytonosan az elragadtatott öröm lobogó lángjával égjen, de azt igen, hogy ne hagyjuk egészen kihunyni benne az első szeretet tüzét.


Ezért van szükség a tartalék olajra, az életszentségre törekvés hétköznapi cselekedeteire, hűségünk apró jeleire, amellyel tápláljuk a lángot. Ha sötét éjszaka vesz körül, s a Vőlegény közeledésének semmi jele, ez a legalkalmasabb idő, hogy kimutassuk iránta feltétel nélküli állhatatos szeretetünket. Hogy ne engedjünk a halálos álomnak, s szívünk még akkor is virrasszon, amikor alszunk.




A kép közepén áll az érkező Vőlegény, Krisztus. Papi ruhája azt jelzi, hogy eljövetelét minden szentmisében elővételezi. A szüzek örvendezve jönnek lámpásaikkal, és bőséges tartalék-olajukkal. A vőfély szerepét (Paranymphus) egy angyal tölti be (Szt. Mihály). A csillagos ég az éjjelt jelzi.