Hírek‎ > ‎

2012.12.10. - Adventi mise a hagyományos rítusban

Talmácsi József, 2012. nov. 25. 12:50   [ 2012. nov. 27. 14:03 frissítve ]
„Sion népe! Íme jő az Úr a népek váltságára.” 
(Iz 30,30)

2012. december 10-én (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

Advent 2. vasárnapjáról

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.

Szólóének: Sipos Soma

A mise után ünnepélyes adventi vesperásra kerül sor.



Advent 2. vasárnapja
a szentmise magyarázata
(Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp., 1936)

1. Jeruzsálem

A múlt vasárnap sok bűnbánatra intő és figyelmeztető szózatot hallottunk. Ma kizárólag csak örömhíreket hallunk, és ezeket ebben a pár szóban foglalhatjuk össze: jön az Isten Országa. A mai mise az Isten Országának ünnepe. A liturgia ezt elsősorban Jeruzsálem képében mutatja be.

Mit jelent számunkra Jeruzsálem?

A régi városok kiásásánál gyakran több rétegre bukkanunk. A várost elpusztította az ellenség, és új várost épített fölébe. Így ennek a városnak a romjait több rétegben találjuk meg, úgy mondhatjuk, néhány várost találunk egymás felett. A mi Jeruzsálemünknek is van három vagy akár négy rétege is.

Először a Júda országában fekvő Jeruzsálemet látjuk, azt a tiszteletreméltó várost, ahol az Úr Jézus megváltó tevékenységét kezdte, ahol szenvedett és meghalt. Ez a zsidó Jeruzsálem, amelyet mi keresztények nagy tiszteletben tartunk. De ez a Jeruzsálem a mi számunkra már romokban hever. Ezen épül egy másik Jeruzsálem, a keresztények Jeruzsáleme, vagyis az Isten Országa a földön, az Anyaszentegyház. És ez a Jeruzsálem még most is áll, ebbe vonul be karácsonykor az isteni Király. Ebből most már értjük, miért hallunk ma oly sokat Jeruzsálemről. Már most készülnünk kell a Király látogatására. Fel kell díszítenünk és ünnepélyesen elő kell készítenünk ezt a Jeruzsálemet. Ki kell javítanunk az utakat és utcákat, hogy bevonulhasson az Üdvözítő. Most már értjük az Előfutár szavait is: "Készítsétek elő az Úr útját, egyenesítsétek ki ösvényeit, minden völgy betöltessék, minden halom lehordassék." Milyen üzenettel jön tehát ma az Anyaszentegyház? Az Üdvözítő jön a keresztény Jeruzsálembe, az Egyházba.

De ennek a városnak van egy harmadik rétege is: a megdicsőült mennyei Jeruzsálem, és erről is énekel most az Egyház. Mert az Adventben azt az Üdvözítőt várjuk, akinek el kell jönnie az utolsó napon, hogy mindnyájunkat felvegyen a mennyei Jeruzsálembe.

És végül rámutathatunk egy negyedik Jeruzsálemre is: ez a mi lelkünk, és ebbe is el akar jönni a Király, ezt is elő kell készítenünk és fel kell ékesítenünk.

2. A mise szövegei



A miseénekek ma kizárólag Jeruzsálemről szólnak: "Sion népe! Íme , jő az Úr a népek váltságára; s hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére!" (introitus) "Sionból ragyog fel az ő ékes szépsége; az Isten nyilván eljő!" (graduale) "Jeruzsálem, kelj fe, s állj a magaslatra, lásd a gyönyörűséget, mely jön már Uradtól néked." (communio)

A mise gyűjtőimádsága így szól: "Rázd fel, Urunk, szívünket, hogy előkészítsük Egyszülötted útját, és így eljövetele által tisztult lélekkel szolgálhassunk neked." A hétnek a feladata tehát, hogy előkészüljünk Jeruzsálem városában a Király látogatására. Fel kell díszítenünk ezt a Jeruzsálemet, utakat kell építenünk, hogy a Vőlegény bevonulhasson! A római császárok idejében az uralkodók szívesen utaztak látogatni városról városra. Ezt nevezték epiphania-nak vagy parusia-nak (megjelenés). Ez a legnagyobb esemény volt a város életében: hónapokon keresztül készültek rá, építették az utakat... Tegyünk mi is így lelkünk Jeruzsálemében!

A mise introitusában ezt énekli az Egyház: "Sion népe! Íme , jő az Úr a népek váltságára." Ezt adja hírül Szent Pál apostol is. A szentleckében megmutatja, hogy Krisztus mind a két félnek, akik eddig szét voltak választva, a zsidóknak és a pogányoknak is megváltására jött. Isten hűségét mutatja, hogy Krisztus a zsidó népből nőtt ki, "megvalósítván az atyáknak tett ígéreteket." A pogányok pedig, akik nem kaptak ígéreteket, "irgalmasságáért dicsőítik az Istent." Éppen ennél az utolsó gondolatnál köt ki Szent Pál, és egy sereg szentírási helyet hoz fel annak igazolására, hogy Isten milyen nagy irgalmasságot tanúsított Krisztusban a pogányokkal szemben. Ezek a szavak igen jelentősek ránk, a pogányok utódaira nézve, és mi meg akarjuk becsülni hivatásunk nagy ajándékát. Szent Pál azonban mindenkinek egyetértésről és szeretetről szól: az új Jeruzsálemben mindenek egy néppé egyesülnek.

Az evangéliumban maga Krisztus Urunk szólal meg. Ő is Isten Országáról beszél: "Elmenvén jelentsétek Jánosnak, amiket hallottatok és láttatok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az Evangélium hirdettetik. Boldog az, ki bennem meg nem botránkozik." Isten Országában mindezek a csodák napról napra, óráról órára ismétlődnek. Igen, itt mutatkozik az Üdvözítő állandóan nagy orvosnak, aki meggyógyítja a vakokat, mert nem látják a mennyei dolgokat, aki a sántákat bevezeti az örökkévalóságba, aki megtisztít a bűn poklosságától. De az Úr még mást is akar a mai evangéliumban: elénk vezeti hűséges Előfutárát, mint adventi várakozásunk előképét és mint minden istenkereső ember mintáját, aki egyszersmind a mi útkészítőnk is az adventi időben.