Hírek‎ > ‎

2013.01.07. - Vízkereszti mise a hagyományos római rítusban

Talmácsi József, 2012. dec. 14. 13:06   [ 2012. dec. 20. 12:17 frissítve ]
Íme, megjött a Fejedelem, az Úr.”
(Mal 3,1)

2013. január 7-én (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

Vízkeresztről

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban.

Kántor: Terenyei László

Szólóének: Sipos Soma

A mise után ünnepélyes vízkereszti vesperásra kerül sor.




Vízkereszt miséje


Introitus
(Mal 3,1 és 1 Krón 29,12)

Íme, megjött a Fejedelem, az Úr: királyság, hatalom és uralkodás ékesítik őt.
(Zsolt 71,1)
Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának. Dicsőség...



Könyörgés

Isten, ki a mai napon Egyszülöttedet a pogány népeknek a csillag vezérletével kinyilatkoztattad, engedd kegyesen, hogy akik téged a hit által már megismertünk, fenséged színelátására is el­jus­sunk. Ugyanazon a mi Urunk.

Szentlecke Izajás prófétától (Iz 60,1-6)

Kelj fel, ragyogj fel, Jeruzsálem, mert eljött a te világosságod, s az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Mert íme sötétség borítja a földet és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek majd világosságodhoz, és királyok a neked támadt fényességhez. Hordozd körül szemedet és lásd, egybegyűlnek ők mindnyájan, tehozzád jönnek. Jönnek fiaid a távolból és hátukon hozzák leányaidat. Meglátod majd és felderülsz, szíved csodálkozik és kitágul, mivel majd hozzád tér a tenger özöne, és hozzád megy a nemzetek kincse. Elborít majd téged a tevék áradata, Mádián és Éfa dromedárja. Valamennyien Sábából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, s az Úr dicséretét hirdetik.


Graduale (Iz 60,6 és 1)

Mind eljőnek Sábából, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséretét hirdetik. Kelj fel, ragyogj fel Jeruzsálem, mert az Úr dicsősége felragyogott fölötted.


Alleluja
(Mt 2,2)

Alleluja, alleluja. Láttuk az ő csillagát napkeleten és eljöttünk ajándékainkkal imádni az Urat.
Alleluja.


Evangélium (Mt 2,1-12)

Mikor megszületett Jézus a judeai Betlehemben, Heródes király napjaiban, íme, bölcsek jövének napkeletről Jeruzsálembe, mondván: Hol vagyon, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni őt. Hallván pedig ezt Heródes király, megzavarodék és vele egész Jeruzsálem. És összegyűjtvén mind a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódék tőlük, hol kell a Krisztusnak születnie. Azok pedig mondák neki: Juda Betlehemében; mert így van megírva a próféta által: És te Betlehem, Júda földje, éppen nem vagy legcsekélyebb Júda nagyjai közt; mert belőled származik a vezér, ki kormányozni fogja népemet, Izraelt. Akkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, pontosan megtudakolá tőlük az időt, mikor a csillag nekik megjelent. És elküldvén őket Betlehembe, mondá: Menjetek, kérdezősködjetek szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén, imádjam őt. Kik, miután meghallgatták a királyt, elmenének. És íme, a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttük méne, míglen odaérkezvén, megállapodék a hely fölött, hol a gyermek vala. Amint pedig meglátták a csillagot, megörülének igen nagy örömmel. És bemenvén a házba, megtalálák a gyermeket anyjával Máriával, és leborulva imádák őt. (itt térdet hajtunk) És megnyitván kincsesládáikat, ajándékokat adának neki, aranyat, tömjént és mirhát. És intést kapván álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez; más úton térének vissza országukba.


Offertorium (Zsolt 71,10-11)

Tarzisz királyai és a szigetek adományokat hordjanak, Arábia és Szába királyai ajándékokat hozzanak, és hódoljon előtte a föld minden királya, s legyen minden nemzet a szolgája.



Secreta


Egyházad áldozati adományaira kérünk, Urunk, kegyesen tekints le, melyekkel már nem aranyat, tömjént és mirhát ajánlunk fel neked, hanem amit ezek az adományok jelentenek, azt áldozzuk fel és azt vesszük viszont magunkhoz, Jézus Krisztust, a te Fiadat, a mi Urunkat. Ki veled él.



Communio
(Mt 2,2)


Láttuk az ő csillagát napkeleten és eljöttünk ajándékainkkal imádni az Urat.


Postcommunio

Kérünk, mindenható Isten: add, hogy amit ünnepélyes istentisztelettel megültünk, azt tisztult lé­lekkel el is érjük. A mi Urunk.



Vízkereszt (Epifánia) ünnepe
Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp. 1936.

    A mai ünneppel elérkeztünk a karácsonyi idő második kimagasló állomásához. A karácsony kedves családi ünnepe a kereszténységnek, az epifánia pedig a katolikus világegyház ünnepe. Az ünnep tartalma, mint már tudjuk, nem annyira valami történeti tény az Úr Jézus gyermekkorából, mint inkább az Isten Fiának kinyilatkoztatása, bemutatkozása a világ előtt. Az ünnepnek ezt a főgondolatát az Úr Jézus életéből vett három kép szemlélteti: a napkeleti bölcsek imádása, Jézus megkeresztelkedése és első csodája a kánai menyegzőn. Míg a keleti egyház inkább a másodikat, Jézus megkeresztelkedését emeli ki (ezért Jordán-ünnepnek is nevezik), Nyugat tekintete az első képen ragadt meg, és szívesen nevezi ezt az ünnepet háromkirályok ünnepének. Az ünnep mélyebb megértése szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni a keletiek két szokását.
    Keleten, ha az uralkodó meglátogatott egy várost, fényes kivilágítással fogadták; ő maga királyi díszben vonult be, a polgárokat gazdagon megvendégelte, kitüntetéseket és kiváltságokat osztogatott. Az ilyen ünnepélyes látogatást Theofaniának, Epifániának, azaz az "Isten megjelenésének" nevezték, mintha csak egy isten szállt volna a földre. Az Úr-Krisztusban szó szerint ilyen király-látogatás vált valóra: az Isten-Király "megjelent" az Ő városában, az Egyházban. Teljes pompájában mutatkozik be, a polgárok ujjongással fogadják, Ő pedig lakomát szerez nekik az Eucharisztiában.
    A másik kép a keleti menyegzőké. Náluk a menyegző igen ünnepélyes keretek között ment végbe, és több napig elhúzódott, úgy, hogy az örök élet boldogságát is csak a menyegző mintájára tudták elképzelni. A menyegző hasonlata valódi szentírási és liturgikus kép: Krisztus mint vőlegény jön a világra, a megváltás pedig Krisztus menyegzője az Egyházzal. AZ Eucharisztia a menyegzős lakoma.
    Ez a két kép kapcsolódik össze az epifánia ünnepén: az isteni Király, Krisztus, ünnepélyes bevonulását tartja városába, s egyben menyegzőjét is ünnepli menyasszonyával, az Egyházzal. Mi pedig, mint Isten fogadott gyermekei, hivatalosak vagyunk a menyegzős lakomára.
    A laudesben a Benedictus antifónája igen szépen rajzolja meg ezt a képet, és finoman beleszövi az ünnep hármas gondolattartalmát.





Ma az égi Vőlegénnyel
Frigyre kel
az Egyház,
Mert
a Jordánban lemosta
Krisztus annak vétkeit;
Ajándékokkal sietnek
A bölcsek a királyi nászra,
És vízből vált borral
Vigadoznak a vendégek.









A kép a Bededictus antifónáját ábrázolja, s így az ünnep fő eszméit foglalja össze. Középen a három királyt látjuk, akik a csillag vezetése mellett jönnek; alul Jézus keresztsége a Jordánban, fönn a kánai csoda. Ez egyben Jézus Krisztus és az Egyház eljegyzésének is szimbóluma. A menyegzős ház ünneplő díszben áll: virágfüzérek és lámpások ékesítik. Együtt van a lakodalmas vendégsereg. A menyegzős lakoma: kenyér, hal és bor (a szent áldozat). A sugárzó fény a menyegzős ház körül Izajás szavára utal.














Vízkereszt miséjének (Ecce advenit) magyarázata



    A szentmise fölajánlási körmenet a napkeleti bölcsek vezetése mellett. A szentáldozatot ma a katolikus világegyház ünnepén, lélekben minden néppel egyesülve a katolikus világegyházat jelképező Szent Péter Bazilikában, az ünnep stációs templomában mutatjuk be. A pápának és a papságnak bevonulásakor (introitus) köszöntjük a városában megjelent Isten-Királyt, mert a mai nap igazán az advent beteljesedése és csúcspontja: "Íme, megjött (advenit) a Fejedelem, az Úr" És erre a 71. zsoltárt, a háromkirályok zsoltárát énekeljük, mely újra meg újra visszatér a szentmise szövegeiben. A könyörgés szépen magyarázza meg a háromkirályok miséjének misztériumát: mi vagyunk a három király, akik a hit csillagfényénél, az élet pusztaságán át, Heródes (a gonosz lélek) cselvetései között sietünk Krisztushoz, de nem a Gyermekhez, hanem a fölségében újra eljövő Királyhoz. Már a könyörgésben is felcsillant a fénymotívum, a szentleckében pedig diadalmasan fölragyog: Izajás próféta ragyogó látomásban tárja elénk a messiási világbirodalmat. Isten városa fényárban úszik, mert királyát várja, jön is már (parúzia), Isten fényessége ömlik el a városon, míg körülötte az egész földet sötétség borítja. És íme, most odaözönlenek az isteni fényességhez a pogányok, hogy azután az ő fényében járjanak. Ajándékozó lélekkel jönnek, királyi ajándékokkal, aranyat és tömjént hoznak. A graduale visszhangként a szentleckére az ünnep két fő motívumát emlegeti: a fényt és az ajándékot. Az alleluja ugyancsak ezt hangoztatja előkészületül az evangéliumra (ez a két ének összekapcsolja a leckét és az evangéliumot, s így klasszikus közéneket alkotnak). A próféta időkfölötti látomásának első megvalósulását tárja elénk az evangélium, mely a napkeleti bölcsek történetét beszéli el. De nem maradunk meg ennél a képnél. Már akkor is, amidőn az evangéliumban ezekhez a szavakhoz érünk: "és leborulva imádák őt", mi is térdet hajtottunk, s ezzel kifejeztük, hogy nemcsak hallgatjuk a bölcsek történetét, hanem csatlakozunk is hozzájuk. A szentáldozat folyamán ez a kép valósággá válik. Jön a fölajánlás, és mi a királyokkal együtt, és a királyok mibennünk az oltárhoz vonulunk. Mi vagyunk a napkeleti királyok és mai ajándékaink királyi ajándékok! De mi a pogány világot is képviseljük, mely az isteni Király előtt hódol: "legyen minden nemzet a szolgája." Az offertorium valóban szép kísérő ének a fölajánlási menethez. Legszebben mégis a secreta fejti ki az ajándékok értelmét. A királyi ajándékok az Egyház ajándékai: aranynál, tömjénnél, mirhánál értékesebb adomány ez, mert maga az Úr Krisztus, aki a fölajánláskor színarany érzéssel mutatunk be a mennyei Atyának, az átváltozáskor tömjénként áldozunk fel, a szentáldozáskor pedig, mint drága mirha kerül a lélek-sírba. Itt a szentáldozásnál érünk célba, a bölcsekkel együtt fölragyog nekünk is a csillag, az Ő eljövetelének fényessége a mi lelkünkben, és leborulva imádjuk az Urat.
    Ez a rövid magyarázat is mutatja, hogy hogy a szentmise szövegei csaknem mind mintaszerűek, mindegyik a maga helyén áll, az énekek valóban kísérik és nagyszerűen jelképezik a megfelelő körmeneteket. Pl. az introitus - a Király bevonulása, az offertorium - a bölcsek hozzák ajándékaikat, a communio - a bölcsek megérkeztek Betlehembe. A két olvasmány szépen kapcsolódik egymáshoz: a lecke a jövendölés, az evangélium a megvalósulás. A graduale és az alleluja a két olvasmány kapcsolatát emeli ki. Végül a két könyörgés röviden, csattanósan és ugyanakkor nagyszerűen magyarázza meg a misztériumdrámát. Ezt a misét a klasszikus miseformulák mintájaként említhetjük.