Hírek‎ > ‎

2013.11.18. - Régi római rítusú mise a Szent Péter és Szent Pál Bazilikák felszentelésének ünnepén

Talmácsi József, 2013. okt. 26. 2:04   [ 2013. nov. 12. 9:31 frissítve ]
                                                                                     "Ó, mily félelemmel tiszteljük azt a helyet!” 
                                                                                                                                                                                (Ter 28,17)

2013. november 18-án (hétfőn) 18.30 órakor,


a római Szent Péter és Szent Pál Bazilikák felszentelésének ünnepén

énekelt nagymise

lesz

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el, orgonál Göttinger Márk.





A templomszentelés ünnepe

Az Egyház minden évben nagy ünnepélyességgel üli meg templomai felszentelésének napját, hogy ezzel figyelmeztesse híveit az Isten házának nagy szentségére és méltóságára, de egyszersmind annak mély szimbolikájára is. Megünnepli a plébániatemplomnak, a székesegyháznak, de a négy nagy római templom szentelésének napját is, amely templomok az egész keresztény világ
anyatemplomainak számítanak.
Az Isten háza nekünk, keresztényeknek igen értékes:
a, Ez a hívő közösség igazi imádságháza és áldozatbemutató helye. Itt ütötte fel a szentháromságú Isten kegyelmi trónusát. Az oltár Krisztust jelenti, ezért a templom legszentebb része. Az áldozatban Krisztus személyesen vonul be ebbe a házba, és látogatása nyomán "üdvössége támad e háznak".
b, Az Isten háza a földi Istenországnak, az Egyháznak is jelképe. Az a hely, ahol az Anyaszentegyház legnagyobb tevékenységét fejti ki. Itt dobog hangosan a szíve jegyeséért, Krisztusért, de gyermekeiért is. Miként az Egyház az apostolok alapjain áll, úgy erre emlékeztet a 12 apostolgyertya is, melyek a templom falán azt a 12 helyet jelölik, ahol a püspök fölkente.
c, A templom számunkra a mennyország ajtaja, egy darab a mennyből, a mennyei atyai ház előképe itt a földön.
d, Az Isten háza végül a keresztény lélek jelképe is. Az egyházatyák szívesen használták ezt a hasonlatot, hogy megtanítsanak minket a keresztény ember testének nagy méltóságára: "Nem tudjátok-e, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek lakozik?" Igen szépen kifejezésre jut az a szimbolika a templomszentelésnél: a templomszentelés szertartásai a keresztség szertartásaihoz hasonlítanak..

A templomszentelés miséje

A templomszentelési mise igen tartalmas. Megértéséhez arra kell ügyelnünk, hogy mindig szemünk előtt lebegjen a tényleges templomszentelés, és hogy a kőépítményben is mindig Krisztus jegyesét, az Egyházat lássuk. Valahányszor templomszentelési ünnepet ülünk, mindannyiszor a katolikus Egyházat ünnepeljük.

Isten háza rendkívül tiszteletreméltó, mert
  • Isten lefoglalta magának és különös kegyelmi jelenlétének helyévé avatta
  • Jézus Krisztusnak, a Főpapnak az áldozatbemutató helye
  • az imádságnak megszentelt hajléka
  • szimbóluma a katolikus Egyháznak, Krisztus szeplőtelen Jegyesének.

INTROITUS: A szentélybe lépünk. Két egészen ellentétes érzelem ragadja meg a lelkünket: a félelem és az öröm érzése. "Mily félelmetes az a hely!" - bárcsak tudatára ébrednénk annak, hogy Isten valóban az ő kegyelmi székhelyét ütötte itt fel. "Vesd le saruidat, mert szent ez a hely, amelyen állsz!" - hangzik az égő csipkebokorból. És mégis "mily kellemesek a te hajlékaid" a földön, az emberek között! Ami volt a templom a zsidóknak, még inkább annak kellene lennie az Isten házának a számunkra.
ORATIO: Az Anyaszentegyház tudja, hogy ez a liturgikus imádság helye, és Isten is azt ígérte, hogy itt hallgatja meg imádságunkat.
LECKE: Látjuk Krisztus gazdagon fölékesített menyasszonyát leszállni a földre: ez Isten házának misztériuma.
GRADUALE: Megkapó a kar visszhangja: ez a hely valóban kimondhatatlan misztérium, itt dobog az Egyház szíve. Az Isten háza tele angyalokkal, s a hívő közösség versenyre kél velük Isten dicsőítésében.
EVANGÉLIUM: Képzeljük magunkat egészen a vámos helyzetébe: ilyen alázattal, ilyen áldozatkészséggel, ilyen örömmel menjünk be mi is a szentáldozatba.
OFFERTORIUM: "Íme, vagyonomnak felét a szegényeknek adom" - ilyen lélekkel végezzük mi is ma a felajánlást, s akkor az offertorium úgy fog hangzani, mint egész életünk föláldozása. Ez az imádság Salamontól származik. Amikor elkészült a templommal, ezekkel a szavakkal ajánlotta fel az új szentélyt.
COMMUNIO: Az Úr megígéri, hogy ebben a házban meghallgatja könyörgéseinket, az Egyház pedig mindjárt teljesíti is Krisztus ígéretét, és az Eucharisztiát nyújtja nekünk, mint minden jónak és adománynak zálogát.
POSTCOMMUNIO: A kőből való egyház képében a szellemi Egyházat, az Ecclesiát látjuk, mely "élő és kiválasztott kövekből" készült, és azt kérjük, hogy az a ház külsőleg és belsőleg is növekedjék.

(Pius Parsch: Az Üdvösség éve, Bp., 1937. alapján)