Hírek‎ > ‎

2015.01.12. - Vízkereszti mise a tridenti rítusban január 12-én

Talmácsi József, 2014. dec. 18. 10:37   [ 2015. jan. 1. 12:53 frissítve ]
„Íme, megjött a Fejedelem, az Úr.” 
(Mal 3,1)

2015. január 12-én (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

Vízkeresztről

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A mise után ünnepélyes vízkereszti vesperásra kerül sor.




Vízkereszt (Epifánia) ünnepe
Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp. 1936. 

   A mai ünneppel elérkeztünk a karácsonyi idő második kimagasló állomásához. A karácsony kedves családi ünnepe a kereszténységnek, az epifánia pedig a katolikus világegyház ünnepe. Az ünnep tartalma, mint már tudjuk, nem annyira valami történeti tény az Úr Jézus gyermekkorából, mint inkább az Isten Fiának kinyilatkoztatása, bemutatkozása a világ előtt. Az ünnepnek ezt a főgondolatát az Úr Jézus életéből vett három kép szemlélteti: a napkeleti bölcsek imádása, Jézus megkeresztelkedése és első csodája a kánai menyegzőn. Míg a keleti egyház inkább a másodikat, Jézus megkeresztelkedését emeli ki (ezért Jordán-ünnepnek is nevezik), Nyugat tekintete az első képen ragadt meg, és szívesen nevezi ezt az ünnepet háromkirályok ünnepének. Az ünnep mélyebb megértése szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni a keletiek két szokását. 
    Keleten, ha az uralkodó meglátogatott egy várost, fényes kivilágítással fogadták; ő maga királyi díszben vonult be, a polgárokat gazdagon megvendégelte, kitüntetéseket és kiváltságokat osztogatott. Az ilyen ünnepélyes látogatást Theofaniának, Epifániának, azaz az "Isten megjelenésének" nevezték, mintha csak egy isten szállt volna a földre. Az Úr-Krisztusban szó szerint ilyen király-látogatás vált valóra: az Isten-Király "megjelent" az Ő városában, az Egyházban. Teljes pompájában mutatkozik be, a polgárok ujjongással fogadják, Ő pedig lakomát szerez nekik az Eucharisztiában. 
    A másik kép a keleti menyegzőké. Náluk a menyegző igen ünnepélyes keretek között ment végbe, és több napig elhúzódott, úgy, hogy az örök élet boldogságát is csak a menyegző mintájára tudták elképzelni. A menyegző hasonlata valódi szentírási és liturgikus kép: Krisztus mint vőlegény jön a világra, a megváltás pedig Krisztus menyegzője az Egyházzal. Az Eucharisztia a menyegzős lakoma. 
    Ez a két kép kapcsolódik össze az epifánia ünnepén: az isteni Király, Krisztus, ünnepélyes bevonulását tartja városába, s egyben menyegzőjét is ünnepli menyasszonyával, az Egyházzal. Mi pedig, mint Isten fogadott gyermekei, hivatalosak vagyunk a menyegzős lakomára. 
  A laudesben a Benedictus antifónája igen szépen rajzolja meg ezt a képet, és finoman beleszövi az ünnep hármas gondolattartalmát.

Ma az égi Vőlegénnyel
Frigyre kel 
az Egyház,
Mert 
a Jordánban lemosta
Krisztus annak vétkeit;
Ajándékokkal sietnek
A bölcsek a királyi nászra,
És vízből vált borral
Vigadoznak a vendégek.




Vízkereszt miséjének (Ecce advenit) magyarázata


    A szentmise fölajánlási körmenet a napkeleti bölcsek vezetése mellett. A szentáldozatot ma a katolikus világegyház ünnepén, lélekben minden néppel egyesülve a katolikus világegyházat jelképező Szent Péter Bazilikában, az ünnep stációs templomában mutatjuk be. A pápának és a papságnak bevonulásakor (introitus) köszöntjük a városában megjelent Isten-Királyt, mert a mai nap igazán az advent beteljesedése és csúcspontja: "Íme, megjött (advenit) a Fejedelem, az Úr" És erre a 71. zsoltárt, a háromkirályok zsoltárát énekeljük, mely újra meg újra visszatér a szentmise szövegeiben. A könyörgés szépen magyarázza meg a háromkirályok miséjének misztériumát: mi vagyunk a három király, akik a hit csillagfényénél, az élet pusztaságán át, Heródes (a gonosz lélek) cselvetései között sietünk Krisztushoz, de nem a Gyermekhez, hanem a fölségében újra eljövő Királyhoz. Már a könyörgésben is felcsillant a fénymotívum, a szentleckében pedig diadalmasan fölragyog: Izajás próféta ragyogó látomásban tárja elénk a messiási világbirodalmat. Isten városa fényárban úszik, mert királyát várja, jön is már (parúzia), Isten fényessége ömlik el a városon, míg körülötte az egész földet sötétség borítja. És íme, most odaözönlenek az isteni fényességhez a pogányok, hogy azután az ő fényében járjanak. Ajándékozó lélekkel jönnek, királyi ajándékokkal, aranyat és tömjént hoznak. A graduale visszhangként a szentleckére az ünnep két fő motívumát emlegeti: a fényt és az ajándékot. Az alleluja ugyancsak ezt hangoztatja előkészületül az evangéliumra (ez a két ének összekapcsolja a leckét és az evangéliumot, s így klasszikus közéneket alkotnak). A próféta időkfölötti látomásának első megvalósulását tárja elénk az evangélium, mely a napkeleti bölcsek történetét beszéli el. De nem maradunk meg ennél a képnél. Már akkor is, amidőn az evangéliumban ezekhez a szavakhoz érünk: "és leborulva imádák őt", mi is térdet hajtottunk, s ezzel kifejeztük, hogy nemcsak hallgatjuk a bölcsek történetét, hanem csatlakozunk is hozzájuk. A szentáldozat folyamán ez a kép valósággá válik. Jön a fölajánlás, és mi a királyokkal együtt, és a királyok mibennünk az oltárhoz vonulunk. Mi vagyunk a napkeleti királyok és mai ajándékaink királyi ajándékok! De mi a pogány világot is képviseljük, mely az isteni Király előtt hódol: "legyen minden nemzet a szolgája." Az offertorium valóban szép kísérő ének a fölajánlási menethez. Legszebben mégis a secreta fejti ki az ajándékok értelmét. A királyi ajándékok az Egyház ajándékai: aranynál, tömjénnél, mirhánál értékesebb adomány ez, mert maga az Úr Krisztus, aki a fölajánláskor színarany érzéssel mutatunk be a mennyei Atyának, az átváltozáskor tömjénként áldozunk fel, a szentáldozáskor pedig, mint drága mirha kerül a lélek-sírba. Itt a szentáldozásnál érünk célba, a bölcsekkel együtt fölragyog nekünk is a csillag, az Ő eljövetelének fényessége a mi lelkünkben, és leborulva imádjuk az Urat. 
    Ez a rövid magyarázat is mutatja, hogy hogy a szentmise szövegei csaknem mind mintaszerűek, mindegyik a maga helyén áll, az énekek valóban kísérik és nagyszerűen jelképezik a megfelelő körmeneteket. Pl. az introitus - a Király bevonulása, az offertorium - a bölcsek hozzák ajándékaikat, a communio - a bölcsek megérkeztek Betlehembe. A két olvasmány szépen kapcsolódik egymáshoz: a lecke a jövendölés, az evangélium a megvalósulás. A graduale és az alleluja a két olvasmány kapcsolatát emeli ki. Végül a két könyörgés röviden, csattanósan és ugyanakkor nagyszerűen magyarázza meg a misztériumdrámát. Ezt a misét a klasszikus miseformulák mintájaként említhetjük.