Hírek‎ > ‎

2011.02.21. - Hagyományos (tridenti) rítusú mise Hetvenedvasárnapról

Talmácsi József, 2011. febr. 6. 11:58   [ 2011. márc. 10. 8:49 frissítve ]
"Körülvettek engem a halál kínjai." (Zsolt 17,5)

2011. február 21-én (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

Hetvenedvasárnapról

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban.

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el:

gregorián tételek és népénekek hangzanak fel.




Hetvenedvasárnap miséje

Introitus
(Zsolt 17,5-7)
Körülvettek engem a halál kínjai, körülfogtak az alvilág gyötrelmei: szorultságomban az Urat segítségül hívtam és ő meghallgatta szent templomából szómat. (Zsolt 17,2-3) Szeretlek, Uram, én erőm: Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm.  Dicsőség...



Könyörgés
Népednek imádságát, kérünk, Urunk, kegyes jósággal hallgasd meg, hogy akik vétkeink miatt igazság szerint gyötretünk, neved dicsőségéért a te irgalmasságod szerint megszabaduljunk. A mi Urunk.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiaknak írt leveléből (1 Kor 9,24-27; 10,1-5)

Atyámfiai! Nem tudjátok-e, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Mindaz pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik; azok, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadhatatlant. Én bizony futok, nemcsak úgy bizonytalanra vívok, nemcsak úgy a levegőt verdesve, hanem megsanyargatom testemet és szolgaságba vetem, nehogy míg másokat tanítok, magam valamiképp elvetésre méltó legyek. Mert nem akarom, hogy figyelmen kívül hagyjátok testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átvonultak a tengeren, és mindnyájan megkereszteltettek Mózesben, a felhőben és a tengerben. És mindnyájan ugyanazt a szellemi eledelt ették és mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták; ittak pedig az őket követő szellemi sziklából, a szikla pedig Krisztus vala. De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek.


Graduale (Zsolt 9,10-11; 19-20)
Szükségünkben, szorultságunkban segítőnk: benned bízik mindenki, ki megismert téged, mert te nem hagyod el a téged keresőket, Uram. Mert a szegényről nem feledkezel meg teljesen, a szegények tűrése nem vész el örökre. Kelj fel, Uram, az ember ne legyen elbizakodott.


Evangélium (Mt 20,1-16)

Az időben mondá Jézus tanítványainak a következő hasonlatot: Hasonló a mennyek országa a házigazdához, ki jókor reggel kiméne műveseket fogadni szőlejébe. Megegyezvén pedig a művesekkel egy dénár napibérben, elküldé őket szőlejébe. És kimenvén három óra tájban láta másokat tétlenül állni a piacon, és mondá nékik: Menjetek ti is szőlőmbe, és ami igazságos leszen, megadom nektek. Azok pedig elmenének. Ismét kiméne hat és kilenc óra körül, és hasonlóképpen cselekvék. Tizenegy óra tájban pedig kimenvén, talála más veszteglőket és mondá nékik: Mit álltok itt egész nap hivalkodva? Felelék neki: Mivel senki sem fogadott meg bennünket. Mondá nekik: Menjetek ti is szőlőmbe. Mikor pedig beesteledett, mondá a szőlő ura ispánjának: Hídd elő a műveseket, és add meg bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig. Előjövén tehát, akik tizenegy óra tájban érkeztek vala, kaptak egy-egy dénárt. Jövén pedig az elsők is, azt vélték, hogy többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak. És átvévén, zúgolódának a szőlősgazda ellen, mondván: Ezek az utolsók egy óráig dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket mivelünk, kik a nap terhét és hevét viseltük. Ő pedig felelvén egyiknek közülük, mondá: Barátom, nem teszek veled igazságtalanságot; nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj; annyit akarok pedig adni ennek az utolsónak is, mint neked. Avagy nem szabad-e nekem azt tenni, amit akarok? Vagy a te szemed álnok, mert hogy én jó vagyok? Így lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká; mert sokan vannak a hivatalosak, kevesen pedig a választottak.


Offertorium (Zsolt 91,2)
Jó dolog az Urat dicsérni
és nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni.


Secreta

Áldozati ajándékainkat és imádságunkat, kérünk, Urunk, fogadd el, és e mennyei misztériummal tisztíts meg minket és hallgass meg kegyesen. A mi Urunk.


Communio
(Zsolt 30,17-18)

Ragyogtasd föl szolgád fölött arcodat, és szabadítsd meg irgalmasságodban őt, Uram, szégyent ne lássak, mert hozzád kiáltok.


Postcommunio

Erősödjenek meg híveid, Isten, a te viszontajándékaid által, hogy egyrészt azokat megnyerve is mindig keressék, másrészt keresve mindenkor elnyerhessék. A mi Urunk.



Böjtelő és Hetvenedvasárnap

A böjtbevezető idő

    Hetvenedvasárnapon (2011-ben február 20-án) megkezdődik a böjtelő időszaka. Az Egyház a böjti idő elé előcsarnokot épített, hogy kellő átmenetet teremtsen az örvendetes karácsonyi idő és a komoly böjti idő között. "Egy alkalommal VI. Pál pápa a böjtelő, a böjt, a nagyhét és húsvéti Triduum összességét azokhoz a harangozásokhoz hasonlította, amelyek a híveket a vasárnapi misére hívják. A harang egy órával, fél órával, negyedórával, majd öt perccel a mise ideje előtt pszichológiai hatást gyakorol rájuk, és felkészíti a híveket testben és lélekben a liturgiára." (Bugnini, Annibale: The Reform of the Liturgy. 307.) A liturgikus reform a böjtelőt megszüntette.
    A böjtbevezető időről összefoglalást ad Szunyogh Xavér Misszáléja.
    A böjtelő stációs templomait egy angol nyelvű cikk tárgyalja.

Hetvenedvasárnap hete

    Septuagesima=hetvenedik. Bármi legyen is e név történeti magyarázata, mindenképpen az egyházi év középpontjával, a húsvéttal hozza vonatkozásba ezt a vasárnapot. Ez a húsvéti előkészület legvégső határa. A jelképes értelmezést kedvelő középkor szívesen kapcsolta hozzá a zsidók hetvenéves fogságának gondolatát. Miként a zsidók annak idején, mi is fűzfára akasztjuk most alleluja-hárfánkat.
    A húsvéti idő mélyebben belenyúl életünkbe, mint a karácsonyi. Megint új emberré kell lennünk: húsvétkor újra megkereszteltetünk, új teremtménnyé válunk. A mai nap a megtérés nagy napjának hajnala. Előre is sejthetjük tehát, hogy az Egyház ma programot fog adni a következő időre.
    Öt dolgot állít elénk:

    A, Újra be kell ismernünk, hogy bűnösök vagyunk; az első tehát a mélységes bűntudat. Ezért már a templom küszöbén megragadó éneket ad ajkunkra az Egyház: "Körülvettek engem a halál kínjai, körülfogtak az alvilág gyötrelmei." (introitus) De a bűntudatnak nem szabad reményvesztettnek lennie, nálánál erősebb megváltottságunk tudata: "
Szorultságomban az Urat segítségül hívtam és ő meghallgatta szent templomából szómat." Távolról már a húsvéti világosságot látjuk fényleni.

    B, A második a meghívás. Ma az Isten meghív bennünket: az Isten, a családatya, a szőlőhegy ura munkásokat hív, mégpedig minden órában. Milyen vigasztaló ez: soha sincs későn. Hív életünk minden szakaszában, hívja a gyermeket, az ifjút, a hajadont, férfit, nőt, öreget - kövesd a hívó szót!

    C, Elénk tűzi a föladatot is: a keresztény élet nem csordaélet, nem semmittevés, hanem kemény munka a nap hevében, kemény harc a küzdőtéren. És hogy elevenen elénk tárja, mi előtt állunk, elvisz bennünket az Egyház a nagy küzdőnek, Szent Lőrincnek sírjához. Az ő harca Krisztusért a rostélyon példakép minekünk.

Az ugró ló a pálmával a gyorsan futó életet és a cél eléréséért folytatott győzelmes harcot jelképezi

    D, Harc után jön a győzelmi koszorú, munka után a megszolgált bér: ez az örök élet jutalma, a mennyország hervadhatatlan győzelmi koszorúja. Ha e világ fiai annyi fáradságot fordítanak a múló dicsőség megszerzésére, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tennünk, hogy elnyerjük az örök koronát!

    E, Végül itt a húsvéti idő bejáratához figyelmeztető táblát is állít az Egyház, melyen ez áll: téged most bevezetünk az Egyház szentségi, misztériumos életébe, mert a most következő szent idő középpontjában a keresztség és az Eucharisztia áll. Jaj neked, ha életed nem felel meg Isten akaratának; akkor veled is az történik, ami az ősökkel a pusztában. Nekik is volt keresztségük, ők is részesültek mennyei táplálékban, mégis meghaltak, a pusztában temették el őket és nem látták meg az Ígéret Földjét. 

(Pius Parsch: Az Üdvösség éve alapján)


Hetvenedvasárnap - A szentmise magyarázata (Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp., 1936)



    Szent Lőrinc sírjánál gyűlünk össze. Már a bevezetés megadja az alaphangulatot - bevezet a bűnbánati időbe. Ki imádkozza az introitust? Szent Lőrinc a rostélyon "a halál kínjai, az alvilág gyötrelmei" közepette; Krisztus imádkozza, aki küzdelmes szenvedésének idejébe lép; imádkozza az Egyház és a lélek, mely mindkettőjükkel egybekapcsolódik, és a testet megfeszíti az elkövetkező böjti időben. Ez az introitus az egész böjti időt jellemzi, és egyben kitekintést enged a húsvétra is:  "és ő meghallgatta szent templomából szómat."
    Az alázatos könyörgés csapásokat tételez föl: a szenvedéseket bűneink büntetéseképpen fogadjuk, de a tőlük való szabadulásért is esdekelünk. (Hetvenedvasárnap kollektájáról elemzés hangzott el Lauren Pristas részéről a 2008-as budapesti liturgikus konferencián.)
    A szentlecke böjti programot ad: a keresztény élet harc, melyben két harcos küzd a lélekért: Krisztus és a Gonosz, s Krisztusnak kell győznie. A böjti idő a harc ideje: most újból fel kell vennünk a harcot. Húsvétig megint ki kell vívnunk egy döntő győzelmet. De fogjuk meg a hasonlatnak mélyebb értelmét is: az isteni Dávid lép az arénába, hogy a pokoli Góliátot legyőzze; az ő győzelmében benne van a mi győzelmünk is. Az ő győzelmében benne van Szent Lőrinc győzelme is. De a szentlecke még más gondolatot is tartalmaz: a két húsvéti szentség, a keresztség és az Eucharisztia áll majd a most ránk váró idő középpontjában; bennük megifjodik és megújul az Egyház; s ma arra kapunk figyelmeztetést, hogy ne éljünk vissza velük, mert a keresztség és az Eucharisztia is romlásba visz Istennek tetsző magatartás nélkül.
    A gradualeban megint csak a megváltást sóvárgó emberiség az a "szegény", aki a bűn mély börtönéből föltekint a Megváltóra.
    Az evangélium, a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd ma az Egyház ünnepélyes meghívása a lélek Isten-országának munkálására: mit állsz itt tétlenül? Ne nézz másokra, kövess engem!
    Az áldozatból ma erőt merítek a küzdelemre; a szentáldozásban már előre megkapom Szent Lőrinccel a győzelmi koszorút, már fölöttem is ragyog a megdicsőültség fénye, mely Szent Lőrinc fölött kiáradt. 

Linkajánlat:     Alácsi Ervin atya homíliája





























    A képen alul az ősszülők kiűzetését látjuk a paradicsomból; mögöttük az élet fája, az ártatlanság lilioma, a kerub a lángpallossal, előttük tüskés-tövises bozót; mellettük a kígyó tekergőzik. De azért nem veszett el minden remény: távolról már ragyog a megváltás napja.
    Középen az isteni családatya hív szőlőjébe.
    A felső részen a stációszent, Lőrinc diakónus hív bennünket szent harcra az Isten országának küzdőporondjára, és már kínálja is a győzelmi koszorút és pálmát.