Hírek‎ > ‎

2010.11.22. - Régi rítusú mise Szent Cecília ünnepén

Talmácsi József, 2010. nov. 14. 10:38   [ 2012. szept. 30. 13:10 frissítve ]
"Halljad, leányom, és figyelj és hajtsd ide füledet; ím a Király kívánja szépségedet."

2010. november 22-én (hétfőn) 18.30 órakor,

Szent Cecília szűz és vértanú ünnepén

énekelt nagymise

lesz

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban.

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el: gregorián tételek és népénekek hangzanak fel.




Szent Cecília szűz és vértanú miséje

Introitus (Zsolt 118,46-47)
Bizonyságaidról királyok előtt beszélek és nem szégyenülök meg: parancsaidról elmélkedem, mert szeretem őket. (Zsolt 118,1) Boldogok, kiknek útja szeplőtelen, kik az Úr törvénye szerint járnak. Dicsőség...


Könyörgés
Isten, ki minket szent Cecília szüzed és vértanúd évenkénti ünnepével megörvendeztetsz, add, hogy akit e szolgálattal tisztelünk, jámbor életének példájában is kövessük. A mi Urunk. 


Szentlecke a Bölcsesség könyvéből (Sir 51,13-17)

Uram, Istenem, fölemeltem a földről szavamat és könyörögtem, hogy megmenekedjem a haláltól. Kiáltottam az Úrhoz, Uram atyjához, hogy ne hagyjon szorongatásom napján, a kevélyek idejében segítség nélkül. Hadd dicsérjem nevedet szüntelen és magasztalva emlegessem. Imám ekkor meghallgatásra talált; megszabadítottál a romlástól és megmentettél a szorongatás napjától. Ezért magasztallak és dicsőítlek téged, Urunk, Istenünk!


Graduale (Zsolt 44,11.12)
Halljad, leányom, és figyelj és hajtsd ide füledet; ím a Király kívánja szépségedet. (Zsolt 44,5) Kelj útra ékességedben és szépségedben, haladj szerencsével és diadalmaskodjál.


Alleluja
(Mt 25, 4.6)
Alleluja, alleluja. Az öt okos szűz lámpásával együtt olajat vitt edényében; éjfélkor azután kiáltás hallatszék: íme, jön a Vőlegény, jertek ki az Úr Krisztus elébe.
Alleluja.


Evangélium (Mt 25,1-13)

Az időben: Mondá Jézus tanítványainak e példabeszédet: Hasonló lészen a mennyek országa tíz szűzhöz, kik vévén lámpásaikat, a vőlegény és menyasszony elé menének. Öten pedig közülük esztelenek voltak és öten okosak; mert az esztelenek lámpásaikat véve, nem vittek olajat magukkal, míg az okosak lámpásaikkal együtt olajat vittek edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindnyájan elálmosodtak és elalvának. Éjfélkor azután kiáltás hallatszék: íme, jön a vőlegény, jertek ki elébe. Akkor mind fölkelének ama szüzek és rendbehozák lámpásaikat. Az esztelenek pedig mondák az okosoknak: adjatok nekünk olajotokból, mert lámpásaink kialszanak. Felelének az okosak, mondván: nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Amíg pedig vásárolni jártak, megérkezék  a vőlegény és akik készen voltak, bemenének vele a menyegzőre: és bezáratott az ajtó. Végre megjövének a többi szüzek is, mondván: uram, uram, nyiss ki nekünk! Ő pedig felelvén, mondá: bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Ébren legyetek tehát, mert nem tudjátok a napot, sem az órát.


Offertorium (Zsolt 44,15.16)
Szűzi társnői követik a királyhoz, követik őt hozzád társnői örvendezve, ujjongással: bevezetik őket az Úrnak, a Királynak templomába.



Secreta

Az engesztelésnek és dicséretnek ez áldozati adományai, kérünk, Urunk, Szent Cecília szüzed és vértanúd közbenjárására tegyenek minket mindenkor irgalmasságodra méltókká. A mi Urunk.


Communio
(Zsolt 118,78.80)

Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden s törvényeiden, hogy meg ne szégyenüljek.


Postcommunio

Betöltötted, Urunk, családodat szent adományokkal; kérünk, üdíts is fel minket, mindenkor annak a közbenjárására, kinek ünnepét üljük. A mi Urunk.



A szentmise magyarázata (Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp., 1936)

Raffaello: Szent Cecília

    Szent Cecília a régi római egyház egyik legnagyobb tiszteletben álló vértanú-szüze; nevét még a misekánonba is bevették. Már a IV. században állott a Tiberisen-túli Szent Cecília templom, ahol most teste nyugszik. Vértanúsága Severus Alexander császár idejébe esik, 230 körül. 1599-ben fölnyitották sírját, és cipruskoporsóban találták a szent testét. Egészen épen, és olyan helyzetben feküdt, mintha csak éppen most lehelte volna ki a lelkét. Maderna szobrász, aki ismételten megnézte a holttestet, egészen élethű szobrot alkotott róla.


    Cecíliát a középkor óta az egyházi zene mennyei pártfogójaként tisztelik, amire zsolozsmája egyik helyének (cantantibus organis) téves felfogása adott alkalmat. Magyarországi tiszteletéről Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatunk.

Szent Cecília miséje


    A vértanú-szüzekről szóló Loquebar mise a vértanúság és a szüzesség kettős koronáját szövi. Az introitusban előttünk áll a szent, és az ő "tanúságáról" beszél: "Bizonyságaidról királyok előtt beszélek és nem szégyenülök meg"; de szól az elmélkedésre hajló szüzességről is: "Parancsaidról elmélkedem, mert szeretem őket." A zsoltárvers a szűz szeplőtelen életútját énekli meg. A szentlecke a vértanú hálaimádsága a szenvedésben való győzelme után: "Uram, Istenem, fölemeltem a földről szavamat és könyörögtem, hogy megmenekedjem a haláltól. Kiáltottam az Úrhoz, Uram atyjához, hogy ne hagyjon szorongatásom napján... Hadd dicsérjem nevedet..., mert megszabadítottál a romlástól."
A két következő énekből és az evangéliumból (mely az okos szüzekről szól) tisztán kicsendül a menyasszony motívum. Az Egyház menyegzős-éneke, a 44. zsoltár, Krisztust, a vőlegényt, és az Egyházat, mint menyasszonyt állítja elénk; a mi szűzi szentünk pedig a királyi kíséretet alkotó nyoszolyólányok közé tartozik. A képet kiegészíti az evangélium, amelyben szentünk egyike az öt okos szűznek, akik megtöltötték lámpásukat a menyasszony Krisztus-szeretetével, és várják a vőlegényt. A szűz halálában meg is érkezett, és a szentmisében a szűz vezetésével olajjal telt lámpásainkkal mi is a Vőlegény elé siethetünk. Fölajánláskor mi vagyunk azok a szüzek, akik szentünkkel együtt (post eam - mögötte) mutattatunk be és áldoztatunk fel a Királynak (a régi szövegekben nem "afferentur - vitetnek", hanem "offerentur - áldoztatnak" kifejezés áll, tehát valódi offertoriumról: fölajánlásról, föláldozásról van szó). Áldozáskor a liturgia ismét visszatér a vértanúsághoz, és ismét a szent az, aki itt megvallja hitét és hűségét az Úr iránt. Vele egyesülve, és az Eucharisztiából merített erővel azonban minekünk is le kell tennünk ezt az ígéretet.


A kép közepén áll az érkező Vőlegény, Krisztus. Papi ruhája azt jelzi, hogy eljövetelét minden szentmisében elővételezi. A szüzek örvendezve jönnek lámpásaikkal, és bőséges tartalék-olajukkal. A vőfély szerepét (Paranymphus) egy angyal tölti be (Szt. Mihály). A csillagos ég az éjjelt jelzi.